Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
názáson.53 (Felmerülhet még magyarázatként persze az is, hogy a rendeletet szeptember 25-én a király még nem szentesítette, vagy a kancelláriában egyszerűen még nem dolgozták ki az intézkedésre utaló formulakészletet.) A fenti felszólításoknak annyi foganatja lett, hogy Aladár kisvárdai várnagya október 8-án — éppen a koronázás 20. napján, azaz a rendelet lejártának határnapján — visszaadta a kisvárdai vár és tartozékai ura által elfoglalva tartott, de Jánost illető részét, ám, mivel kártérítést nem volt hajlandó fizetni, urát 32. napra a király elé idézték (ugyanezen a napon a másik ügyben is idézést hajtottak végre).5 4 Aligha hihetjük persze, hogy november 8-án a Pozsonyban tartózkodó uralkodónak lett volna ideje ilyen ügyekkel foglalkozni. A rendelkezés szigorú végrehajthatóságát jelen esetben még az is megkérdőjelezi, hogy Ulászlónak, mint alább látni fogjuk, Kisvárdai Aladárra és Miklósra, illetve csapataira nagy szüksége volt a János Albert ellen vezetett hadjárat idején. A per folytatásáról, talán éppen ezért, nem maradtak fenn források. Más ügyekben ugyanakkor tudjuk, hogy tárgyalásokra is sor került, ám nem a király, hanem Bátori István országbíró bíróságán. A 1490. évi Mihály-napi nyolcadon (október-november) például Fica Demeter — Mátyás, majd később Ulászló király palotása, élete végén barsi ispán5 5 — kereste igazát a korszak egyik közismerten zavarosban halászó rablólovagja, Gimesi Forgács Albert5 6 és másik három Bars megyei nemes ellen; panaszát a garamszentbenedeki konvent felszólításról és idézésről szóló válaszlevelével igazolta. A konvent egyébként az eljárást az országbíró írásos megkeresésére hajtotta végre, ami nyilván azonos formulákat tartalmazott, mint a fenti királyi mandátumok. A per folyamán az alperesek azzal védekeztek, hogy a felsorolt falurészeket nem Mátyás halála után foglalták el, hanem már korábban is ezek békés birtokában voltak, azaz a törvény szankciói rájuk nem vonatkoznak, majd magukat ártatlannak vallották. Bátori november 14-én kiállított levelében ezért elrendelte, hogy tartsanak Bars megyében köztudományvételt arról, hogy az alperesek birtokba kerülése Mátyás halála előtt vagy után zajlott le. Jól tükrözi a bíróságok rendszertelen működését, hogy a konventnek az ügyről csak a következő évi György-napi nyolcadra (május l-jétől) kellett jelentést tennie.57 Miként a székesfehérvári amnesztia-rendelet esetében, úgy itt is azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy a király újra kihirdetett és — a lejárat napjának megváltoztatásával — tulajdonképpen frissített egy korábbi rendelkezést. Fica Demeterünk ugyanis szeptember l-jén — tehát még a székesfehérvári események előtt — az országbíró irodájánál kiállíttatott egy esztergomi káptalannak szóló megkeresést is, amelyben arra panaszkodott, hogy Laki Kis Tamás Mátyás király halála után elfoglalta a Hont megyei Visk őt zálogjogon megillető felét, és azt azóta sem hajlandó visszaadni. Mindezt annak ellenére teszi, hogy a mostani általános dekrétumban (presens generale novissimum decretum) dön-53 Frangepán II. 195-196. (DL 32 854.). 54 DL 82 026-82 028. 55 1475: DL 27 356., 1501: DL 59 904. 56 1493: DF 273 223., Kubinyi A: Két sorsdöntő i. m. 53. 57 1490. nov. 14. Buda: DF 205 742.
