Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
ban az ellene hadat viselő németekkel él bűnös szövetségben, miáltal a király és az ország ellenségeként viselkedik, így birtokai eladományozhatóvá váltak.45 Az amnesztia ilyetén megszövegezése vélhetően az országnagyok és Korvin János között a júliusi csonthegyi csatát követően létrejött megállapodás egyik pontjára megy vissza, amely kegyelemben részesítette a herceg valamennyi familiárisát, és érvénytelenítette Beatrix királynénak a csatát követő napokban kiadott adományleveleit.4 6 Ennek ellenére bizonyos, hogy a fenti oklevélben említett határidőt nem egy júliusi időponttól számították. Arról van ugyanis szó, hogy az amnesztiát az uralkodó — bizonyosan a választási feltételek elfogadása, azaz július 31. után — újra meghirdette, ezúttal már nem csak Korvin familiárisi körére, hanem általánosságban minden főúri familiárisra kiterjesztve azt. A király hűségére történő visszatérés természetesen a király jelenlétében letett hűségesküt jelentette.4 7 A rendelet mögött felsejlő politikai törekvések egyértelműnek látszanak: elcsábítani a lázadó főurak — gyakran várakat és kisebb katonai alakulatokat is irányító — embereit, jelentősen csökkentve ezáltal befolyásukat. Az örök hűtlenséggel megfenyegetett familiárisok már csak azért is nehéz döntés elé kerültek, mert a korszakban is köztudott volt, hogy míg a hűtlen főpapok és bárók politikai hatalmuknál fogva egyéni elbírálásra számíthattak és — még Mátyás király uralkodása alatt is — általában ép bőrrel keveredtek ki a lázadásokból, addig familiárisaikat behódolásuk idején nem tudták megmenteni attól, hogy az uralkodó szűkebb és tágabb környezetének tagjai birtokaikat rendre le ne foglalják és adományul ne kérjék.4 8 Az amnesztia ennélfogva a nemesi társa-4: ' ipse tamen Thomas de Belye non veritus mandato nostro et universali instituto prelatorum et baronum regni nostri contravenire, non solum ad diem institutam ad fidelitatem obedienciamque nobis et corone debitam non rediit, sed usque in pi'esentem diem cum magnifico Ladislao de Kanysa nostro et regni nostri emulo inita cum Alemanis contra nos bellum gerentibus scelesta societate, quantum in eo est, hostem se nobis et regno nostro prebere dicitur — uo. 4b Item et illud inter varias pacis condiciones decretum intercessit, ut omnia eorum diplomata, qui Corvinorum et villas et bona a regina post partam victoriam dudum impetrarant, qui civili bello occubuerant aut reipublice hostes promulgati fuerant, continuo inita concordia rescinderentur et pro irritis haberentur; qui eo tempore occupata reddere pertinacius recusarent, perduellionis crimen plane subirent. Quare ablata cuncta sunt reddita et donationes antiquate atque pertinacibus perduellionis indicta dies et exacte pene. - Bonfini IV/IX/186-187., vö. Tubero megjegyzésével, miszerint Korvin a csonthegyi csata után többek között azzal a feltétellel egyezett ki az országnagyokkal, „ut omnibus suae factionis hominibus uenia daretur, nec fraudi esset, quod contra communem nobilitatis consensionem reguli partes secuti fuissent" — Tubero 31. — Beatrix 1490. júl. 4-20. között kelt adománylevelei a csonthegyi vesztesek birtokairól: Beatrix okit. 159-163., Hist. Crit. XVII. 55-56., DL 106 667. - Kulcsár Péter szerint (Kulcsár P.: A Jagelló-kor i. m. 54.) a csonthegyi csata után Korvin János embereinek a 25. napig kellett megtérniük Ulászló hűségére. Bár ez az általam bemutatott rendelet alapján igen valószínű, ennek forrásokban megmutatkozó bizonyítékát mindeddig nem találtam. 47 Midőn Ulászló 1491. febr. 20-án Kassa mellett testvérével békét kötött, és általános kegyelemben részesítette János Albert párthíveit, hasonló módon kikötötték, hogy „coram serenissimo principe domino Wladislao rege etc. propinquiores exnunc et in spacio viginti dierum, remociores vero infra unum mensem personaliter comparere et eidem instar aliorum fidelium regnicolarum fidelitatis iuramentum prestare debeant et teneantur, alioquin presens gracia presensque disposicio nulla ex parte eisdem suffragari intelligatur" — DF 289 012. (a békeszerződést ismereteim szerint kiadta Mathias Dogiel, de munkáját nem tudtam használni). 48 Néhány tanulságos példát mutat be erre Nógrády Árpád az 1467. évi erdélyi lázadást követő időkből, 1. Nógrády Árpád: Mennyit ér a kegyelemlevél? (kézirat — köszönöm a szerzőnek, hogy tanulmányát még annak megjelenése előtt olvashattam).
