Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
test. Éppen erre az időre esik Hermanfi László rövidéletű allovászmesteri „karrierje", amelyről csupán egyetlen oklevél tájékoztat, s ez — nem számítva vicebáni tevékenységét — az egyetlen példa arra, hogy szolgálatot vállalt. A két hivatalban lévő lovászmester, Kanizsai László és Maróti Mátyus közül inkább az utóbbi jöhet szóba, de azt, hogy mikor történt a szolgálatba állás, nem tudjuk.97 Csak annyi bizonyos, hogy 1467-ben a nagy jövő előtt álló Csupor Miklós udvari lovaggal együtt kapott adományt Nagyszombatban, akiről tudható, hogy résztvett a kosztolányi hadjáratban.9 8 Ez alapján feltehető, hogy Hermanfi László is vitézkedett a csehek ellen. Allovászmesteri címe mindenképpen arra utal, hogy Csuporhoz hasonlóan egy darabig ő is az aulához tartozott, udvari karrierje azonban hamarosan véget ért. 1467. március 20-án ugyanis Laki Tuz János Budán szlavón vicebánjává nevezte ki; tudomásom szerint a középkorból ez az egyetlen fennmaradt vicebáni kinevezés, amely ugyanakkor bizonyítja, hogy, legalábbis a 15. század második felében, nemcsak a bánok, hanem helyetteseik is rendszeresen írásos kinevezést kaptak.9 9 A dokumentum, amelyet Hermanfi László vélhetően személyesen vitt magával Szlavóniába, a vicebán jogkörének egyetlen elemét említi, és ebből is világosan kiderül az az egyébként folyamatosan adatolható tény, hogy a szlavón nemesség tényleges bírái a 14. század végétől nem a bánok, hanem a vicebánok voltak,10 0 hasonlóan ahhoz, ahogyan a megyei törvényszék tényleges vezetése is átkerült az ispánok kezéből az alispánokéba. Míg azonban a megyei törvényszék a „kihágások elkövetőinek megbüntetésében jelentéktelen szerepet játszott, minden valamirevaló hatalmaskodási ügy fellebbezés útján a vármegyei székről a királyi kúriába került",10 1 továbbá kiadványaik „általában is a tyúkperek szintjén mozognak",10 2 a vicebánok saját nevükben, illetve a bán személyében fej-és jószágvesztő ítéleteket is hozhattak, és privilegiális okleveleket is kiállíthattak. 96 Uo. ü' Ha egyáltalán familiárisi szolgálatról van szó, és nem udvari állásról, vö. Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, V Molnár László. Bp. 1990. 63. 98 1467: Mátyás adománya „fidelium nostrorum egregiorum Nicolai Chwpor de Monozlo aule nostre militis ac Ladislai de Greben agazonum nostrorum vicemagistri" szolgálatai jutalmaként — DL 100 762. — Felmerül persze a kérdés, hogy a Körös megyei Ivelovc birtokosai miképpen kerültek Svehlá-val együtt Kosztolányba, és miért tartottak ki ott végig. Meglehet, hogy ők is Vitovec embereiként kerültek Szlavóniába, de a konszolidáció után nem volt maradásuk a tartományban. 99 DF 268 086. 100 A kinevezés „honorem vicebanatus predicti regni Sclavonie simulcum omni sua solita jurisdiccione" ruházza Hermanfi Lászlóra, egyben megparancsolja a szlavóniai nemeseknek, hogy „in omnibus licitis et consuetis obtemperare ac obedire judicioque et judicatui ipsius astare debeatis" (uo.). A szlavóniai igazságszolgáltatás e sajátosságát már Bónis György is megjegyezte: „a bán bírói hatóságának jelentős részét az albán, s egyben körösi vagy zágrábi ispán gyakorolta", 1. Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 185. 101 Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt (1314-1525). Szekszárd 1998. 27. 102 C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza 2008. 97. (sajtó alatt).
