Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - László Borhi: Hungary in the Cold War 1945-1956: Between the United States and the Soviet Union (Ism.: Mark Kramer) I/259

László Borhi HUNGARY IN THE COLD WAR 1945-1956: BETWEEN THE UNITED STATES AND THE SOVIET UNION Central European University Press, Budapest - New York, 2004. IX+352 o. MAGYARORSZÁG A HIDEGHÁBORÚBAN 1945-1956: AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A SZOVJETUNIÓ KÖZÖTT Borhi László, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudomá­nyos főmunkatársa kiemelkedő könyvet írt. Jelentős kutatásokat végzett magyar, orosz, amerikai és francia levéltárakban, és mindennek jó hasznát vette. Még azok is gondolatébresztő, jól átte­kinthető és meggyőző munkának tartják majd Borhi könyvét, akik nem értenek egyet Borhi min­den megállapításával. A Magyarország a hidegháborúban jókor érkezett, mert viszonylag kevés levéltári forrásokra alapozott elemzés áll rendelkezésre a magyarországi kommunista korszak első éveiről. Az elmúlt évtizedben nagyszámú tudományos elemzés látott napvilágot magyarul, angolul, oroszul, olaszul és németül az 1956-os magyar forradalomról, amelyet könyvének utolsó előtti fejezetében Borhi is elemez. Ennél jóval kevesebb újraértelmezés olvasható a kommunista hatalomátvételről, illetve a kommunista berendezkedés megszilárdításáról. Borhi könyve tehát hiányt pótol, és a továbbiakban kiindulási pontul szolgál majd a témáról írt könyveknek. Emellett a munka figyelemre méltó hozzájárulás a hidegháború okait elemző hatalmas szakirodalomhoz. A legtöbb történész, aki a kelet-európai szovjet politika, illetve a kommunista tömb megala­kításának indítékait kutatja, elsősorban a katonai-politikai okokra helyezi a hangsúlyt. Borhi elis­meri, hogy ezek az okok fontosak voltak, de nagyobb jelentőséget tulajdonít a gazdasági tényezők­nek. Más szerzők is felfigyeltek már Magyarország, illetve tágabb értelemben véve Kelet-Európa gazdasági jelentőségére a Szovjetunió számára, de Borhi szisztematikusabban tekinti át ezt a té­mát, és fontos levéltári adatokkal támasztja alá érveit. Bemutatja, hogy a Szovjetunió gazdasági nyomás alá helyezte Magyarországot, nem csak azzal, hogy jóvátétel gyanánt hatalmas mennyiségű anyagot és pénzügyi erőforrást vont ki Magyarországról, de helyi kommunista funkcionáriusok se­gítségével szovjetizálta a magyar gazdaságot, ennek segítségével erőforrásokat csoportosított át Magyarországról a Szovjetunióba. Borhi meggyőzően érvel amellett, hogy a szovjetek gazdasági uralma Magyarország fölött megerősítette a Szovjetunió katonai és gazdasági dominanciáját, illetve elvágta Magyarországot a nyugati világtól. A szovjet megszállás alatti mostoha bánásmód nem volt váratlan. Magyarország Németor­szág szövetségese volt a második világháború alatt, hadserege pedig végig kitartott a németek mellett. Borhi megjegyzi, hogy mire a szovjet csapatok 1944 őszén magyar területre léptek, a Szovjetunió joggal tekintette Magyarországot ellenségnek, amelyre megszállás és nem felszabadí­tás vár. A szovjet csapatok nagy számú rablást, nemi erőszakot és más erőszakos cselekményt kö­vettek el, bár ezeknek az atrocitásoknak a mértéke elmaradt a Németország szovjet megszállási zónájában tapasztaltaktól, ahol mintegy 2 millió nőt erőszakoltak meg szovjet katonák. Összeha­sonlításul Magyarországon a Borhi által idézett adatok szerint mintegy 50-200 ezer nőt erősza­koltak meg. Mindazonáltal, bár Németország keleti zónájában a szovjet csapatok még brutálisab­ban viselkedtek, mint Magyarországon, a szovjet megszállás önkényes brutalitása súlyos terhet rótt a magyar társadalomra. Nem volt a megszállás kezdeti szakaszának egyetlen olyan pillanata sem, amikor enyhült volna a szovjet megszállási politika. 1949 áprilisában Vlagyimir Gyekanozov, a Szovjetunió Kül­földi Javait Kezelő Állami Igazgatóságának helyettes vezetője kijelentette, hogy a győztes ország (mármint a Szovjetunió) érvényesíti jogait a legyőzött (mármint Magyarország) fölött amiért há­borút indított ellene. Borhi bemutatja, hogy a szovjet csapatok jelenléte megkönnyítette a kom­munista rendszer és a szovjet uralom fokozatos bevezetését Magyarországon. Az 1945. évi szabad választások hatalmas győzelmet hoztak a Független Kisgazdapártnak, amely a szavazatok 57 szá­zalékét kapta. Ezzel szemben a Magyar Kommunista Párt csak a voksok 17 százalékát kapta, ami mélységesen felháborította a moszkvai vezetést. A kisgazdák annyi szavazatot kaptak, hogy köny­nyedén kormányt alakíthattak volna, de már előre megállapodtak, hogy koalíciós kormányt alakí­tanak a kommunistákkal és más politikai pártokkal. A szovjet politika közbelépésének köszönhe­tően a belügyi és más fontos tárcákat a kommunisták kaptak meg. Az elkövetkező két évben Ma­gyarországot formálisan koalíció vezette. Ez alatt az idő alatt a kommunista párt a megszálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom