Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vác '56. Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában (Ism.: Takács Tibor) I/260
szovjet csapatok segítségével számos fontos lépést tett, amely lehetővé tette, hogy megszabaduljanak a többi politikai párttól és sztálinista mintájú diktatúrát vezessenek be Magyarországon. Kiemelkedő szerepe volt ebben Rákosi Mátyásnak, akit sztálinista buzgósága és az erőszakos elnyomásra való hajlama miatt többször mérsékletre kellett intenie szovjet feljebbvalóinak. Borhi megállapítja, hogy a Szovjetunió terjeszkedő hatalom volt a második világháború végén, és a proletárdiktatúra bevezetése Magyarországon már a kezdetektől fogva cél lehetett. Könyve nem mondja ki a végső szót ebben a kérdésben, de meggyőző bizonyítékokat tár fel érvelésének alátámasztására. Legalábbis meggyőzően bizonyítja, hogy a magyarországi hatalom megszerzésére irányuló szovjet politika könyörtelenebb volt, mint eddig gondoltuk. Bár Borhi minden bizonnyal alábecsüli az eszmei megfontolások szerepét és túlságosan a gazdasági tényezőkre koncentrál, meggyőzően bizonyítja, hogy ezek kulcsszerepet játszottak a szovjet politikában. Borhinak az 1956-os forradalomról és az arra adott amerikai válaszról szóló fejezete a Journal of Cold War Studies 1999 őszi számában megjelent, sok elismerést kapott cikkén alapul. Borhi kiemeli az Eisenhower-adminisztráció „felszabadításról" és „felgöngyölítésről" szóló retorikájának üres cinizmusát, mely retorika akkor kísértette a kormányzatot, amikor 1956 novemberében a Nyugat kénytelen volt végignézni, ahogy szovjet csapatok megszállják Magyarországot és leverik a forradalmat. Ebben az esetben, írja a szerző, az Egyesült Államok önérdeke szerint cselekedett, pontosan úgy, ahogy demokratikus és autokrata államok egyaránt cselekedtek a történelem folyamán. Bár Borhi kritikusan szemléli az amerikai külpolitikát, helyesen állapítja meg, hogy a forradalom és szélesebb értelemben véve Magyarország sorsát nem az amerikaiak, hanem a szovjetek döntötték el. Elismeri, hogy az újonnan napvilágra került iratok szerint, amelyek a szovjet vezetés október végi tétovázásáról tanúskodnak, a magyar forradalom sikerére nagyobb volt az esély, mint korábban gondoltuk, bár rámutat, hogy ez az esély kérészéletű volt. A Magyarország a hidegháborúban gondolatébresztő, lebilincselő könyv, amely a szakma és az általános olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. Borhi László értékes elemzést ad Magyarország 1940-50-es évekbeli tragikus történelméről, a Szovjetunió kelet-európai politikájáról ugyanebben az időszakban, illetve a hidegháború okairól is. Mark Kramer VÁC '56 Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában Forrásgyűjtemény I-II. Közreadja Böőr László - Gyarmati György - Horváth M. Ferenc. (Váci Történelmi Tár IV) Vác Város Levéltára, Vác, 2006. 1177 o. A forradalom 50. évfordulójára — a Váci Történelmi Tár negyedik darabjaként — a Vác Város Levéltára által kiadott két kötetes (de folyamatos oldalszámozással ellátott) összeállítás az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő megtorlás időszakát kívánja bemutatni, elsősorban a közölt források segítségével. A kötetek alcímével ellentétben azonban korántsem egy szimpla forrásgyűjteményről van szó, mivel a tekintélyes életrajzi és intézményi adattár, a forradalom helyi eseményeire vonatkozó — gyakorlatilag teljesnek mondható — forrás- és irodalomjegyzék Vác '56-os kézikönyvévé teszi a kiadványt. Mint azt a hasonló jellegű és színvonalú történelmi dokumentumgyűjteményektől elvárhatjuk, a kötetet (a szerkesztői megjegyzések után) az 1956-os forradalom váci eseményeinek áttekintését adó, a forrásokat megfelelő történeti szövegkörnyezetbe helyező bevezető tanulmány — Gyarmati György munkája — nyitja. Noha a szerző jelezte, hogy csupán a helyi történések „fősodrának" rekonstruálására vállalkozott, minden előzetes mentegetőzése, óvatoskodása ellenére a tanulmány teljes és kerek képet ad a forradalmi Vácról. Éppen ezért túlzott szerénységnek tűnik az írás címe is (Váci krónika az 1956-os forradalomról), ugyanis távolról sem egy egyszerű krónikával, hanem valóságos történeti munkával állunk szemben, amely nemcsak az események számbavételét és leírását nyújtja, hanem rávilágít az alapvető összefüggésekre, azaz elemez is. Hiszen már pusztán azáltal, hogy párhuzamot von az 1848-as és az 1956-os pesti forradalom hírének megérkezése között, ez utóbbit a modernkori magyar forradalmak sorába helyezi, és ezzel meghatározott távlatból láttatja annak váci eseményeit is. A forradalom helyi történéseit alapvetően meghatározta a főváros közelsége, így a váciak már október 23-án közvetlen értesüléseket szerezhettek a forradalom kitöréséről. Másnap több