Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Magyar országgyűlés a „fordulat éveiben" Az 1947. évi országgyűlés almanachja (Ism.: Föglein Gizella)I/250

sításokban is, és ennek következtében helyzetükben is voltak különbségek, a hadifogoly státussal rendelkezők javára. Természetesen külön fejezetek foglalkoznak a szovjetunióbeli fogolylét legkülönbözőbb aspektusaival, mint például az élelmezés-éhezés, a betegség-halál kérdésével, a fogolyélet hétköznapjaival és a helyi lakossággal való kapcsolattal is. E fejezetek közt található a könyv talán legérdekesebb része, amely a szökésekről, illetve a szökési kísérletekről, az egyes foglyok elképesztő találékonyságáról és a végletes elkeseredés oly fokáról szól, hogy a szinte biztos sikertelenség tudatában is voltak, akik megpróbálták a szökést. Hiszen az irdatlan távolságok, a mostoha éghajlati viszonyok és a lakosság félelme, ami a szökött foglyok feljelentését eredményezte, rendkívüli mértékben lecsökkentette a sikeres szökés lehetőségét. A magyar foglyok visszatérésének körülményeivel foglalkozik a könyv utolsó, s egyben legterjedelmesebb fejezete. A testileg-lelkileg megnyomorított rabok a reménytelenség mocsarába süllyedve már akkor sem hittek a „szkoro damoj'-nak (hamarosan haza mehetnek), amikor az már valódi tartalommal töltődött meg. A szabadon bocsátásoknál először a betegek, a munkára alkalmatlanok, vagy azzá váltak kerültek sorra, hiszen ők már hasznot nem hajthattak, csak tehertételt jelentettek a szovjet hatalomnak. Több millió aggódó családtag — szülő, feleség, férj, gyermek és testvér — várta haza szeretteit, „a visszaszállítás megindulása azonban nem csillapította, hanem inkább fokozta a hozzátartozók aggodalmát" - írja a szerző. Majd így folytatja: „a foglyok rossz ruhában, gyakran betegen érkeztek meg, és megdöbbentő híreket hoztak a Szovjetunióból". (234.) S hogy a tapasztalataikat — ahogy a kommunista, párt nevezte, a „rémhíreket" — ne mondják el, 1947 nyarától a magyarországi fogadótábor tisztjei szigorú titoktartásra szólították fel a hazaérkezőket, megfenyegetve őket azzal, hogy „a fecsegőket elfogják és visszaszállítják oda, ahonnan jöttek". (245.) A (hadi)fogolykérdés kényes volta és politikai jelentősége miatt a foglyokkal kapcsolatos ügyintézés jogkörét elvették a kisgazdapárti Honvédelmi Minisztériumtól és a kommunista irányítású Belügy- és Népjóléti Minisztérium kezébe adták. A Honvédelmi Minisztérium részéről csak a szintén kommunista kézben lévő Katonapolitikai osztály folytathatta addigi tevékenységét, a hazatérő katonák politikai szűrését. Még további érdekes részletek olvashatók a hadifogolykérdéssel, a hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos politikai játszmákról, az ügy társadalmi jelentőségéről és hátteréről, valamint a hazatértekkel kapcsolatban napvilágot látott különböző számadatokról. A különböző adatok végeredményeképpen a szerző arra a következtetésre jut, hogy a legoptimistább becslés szerint is a szovjet fogságba került magyarok közül csak mintegy kétharmaduk térhetett vissza szülőföldjére. Ahogy Stark Tamás megállapítja, nemcsak a fogságban meghaltak tekinthetők áldozatnak, hanem a túlélők is, hiszen testileg-lelkileg megrokkanva érkeztek haza, és „gyötrő emlékeiktől életük végéig nem szabadulhattak." (252.) E mű nemcsak a szovjet fogságba került magyarok történetének eddigi legszélesebb alapokra helyezett, legteljesebb tudományos igényű feldolgozása, hanem egyszersmind e szerencsétlen sorsú honfitársainknak emléket állító könyv is. Ugyanakkor e munka — meglátásunk szerint — csak egy kisebb, megelőlegezett kivonata Stark Tamás eddigi kutatásainak, mivel — idő és lehetőségek híján — most még nem írhatta meg kutatási eredményeinek teljességét. Reméljük, hogy a közeljövőben sor kerül majd e mű kibővített, továbbfejlesztett változatának a megjelenésére is, mint ahogy ez történt Gergely Jenőnek Gömbös Gyuláról vagy Ablonczy Balázsnak Teleki Pálról szóló kutatásainak eredményeivel. Várjuk a folytatást! Bognár Zalán A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS A „FORDULAT ÉVEIBEN" Az 1947. évi országgyűlés almanachja Történelmi sorozat III. kötet. Főszerkesztők: Marelyn Kiss József, Vida István. Szerkesztők: Horváth Zsolt, Hubai László. Jelenkutató Alapítvány, Budapest, 2005. 747 o. A második világháború miatt megszakadt és fél évszázadig szünetelt a magyar parlamenti almanachok 1884-től rendszeressé vált kiadása. E nemes tradíciókat a Jelenkutató Alapítvány 1994-ben felelevenítette, egyúttal új hagyományokat is teremtett. Jelesül a 20. századi rendszerváltások (1944-1945; 1948-1949; 1989-1990) parlamenti