Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban (Ism.: Bognár Zalán) I/247

korántsem lehetett könnyű feladat. A külföldön működő magyar propagandaágensek tevékenységét ugyanis a németek árgus szemekkel figyelték. Egy ízben, 1943 elején, előfordult az is, hogy az egyik újságírót a berni magyar követségről figyelmeztették, jobb, ha nem folytatja korábbi, a német követség részéről erősen sérelmezett publicisztikáját egy darabig - „biztonsága érdekében" is. Jóval később, 1944 márciusában a német megszállást közvetlenül megelőző, klessheimi találkozó drámai pillanataiban Hitler szemére vetette a magyar kormányzónak a sajtó hangnemét, különösen a konkrétan is kárhoztatott Szvatkó Pál-féle vezércikket, amely az Esti Magyarország 1943. december 31-i számában jelent meg, hogy egyenesen a címoldalon taglalja a „feltétlen megadás elvét". A cikket a kötet függelékében egyébként teljes terjedelmében olvashatjuk. Magyarország megszállására azonban mégsem a magyar sajtó tengelyellenes hangvételű cikkei miatt került sor. A dokumentumkötetet életrajzi jegyzetek egészítik ki, a szövegben említett sajtótermékekről pedig a folyóiratok jegyzékében kaphatók információk. A sajtó alá rendezés és a jegyzetek készítése többek együttes munkája (Balogh Margité, Andreides Gáboré, Z. Karvalics Lászlóé és Tátrai Gáboré). Nagy segítséget nyújt az igen részletes, igényes tárgy- és névmutató, amely Gellériné Lázár Márta munkája. Illusztrációként sajtófotók szerepelnek. A kötet lektora Sipos Péter volt. A függelékben található egyébként Kállay utolsó, a megbízható követekhez írott, korábban több helyütt közölt, előszeretettel idézett 1944. március 1-jei levele is, amelynek világos értelmezésére az MTI tájékoztatói alapján az eddigieknél több lehetőségünk nyílik. Az évtizedekig szunnyadó dokumentumokról bízvást állítható, hogy nem csak a történeti kutatást végzők számára jelenthet lebilincselő olvasmányt, hanem a második világháború magyar vonatkozásai iránt érdeklődők szélesebb köre számára is, akik előtt viszont kevésbé ismert, hogy eredetileg a „legvidámabb barakk" kifejezést nem a Kádár-korszak Magyarországának jellemzésére használták, hanem a náci uralom alatt viszonylagos belső függetlenségét megőrző magyar államra. „A szakadék szélén ..." című kötet tulajdonképpen a „legvidámabb barakkból" küldött célirányos politikai üzeneteket foglalja magában. Joó András Stark Tamás MAGYAR FOGLYOK A SZOVJETUNIÓBAN (Kisebbségkutatás Könyvek) Lucidus Kiadó, Budapest, 2006. 259 o. Több mint fél évszázaddal az események után végre megjelent, megjelenhetett a második világháború alatt és azt követően a szovjetunióbeli lágerekbe hurcolt magyarok történetét tudományos igénnyel feldolgozó monográfia. A több évtizedes késés oka a Szovjetunióra, illetve a szocialista rendszerre nézve kínos tényekben keresendő. Ezért egészen a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakig, még periférikusán sem foglalkoztak, nem is foglalkozhattak ezzel a témával, mert a pártállami diktatúrában a kérdéskör — elsősorban a jogtalan elhurcolások, a szovjet fogságba kerültek rendkívül mostoha körülményei, élményei, valamint az ott meghaltak magas száma miatt — tabu téma volt. Stark Tamásnak e monográfiáját a témakörben publikált több írása előzte meg. A szerzőnek azonban nem volt könnyű dolga, hiszen a témával kapcsolatos levéltári iratok a rendszerváltásig a levéltárakban nem voltak kutathatók, némi iróniával és túlzással azt mondhatjuk, hogy utána meg már nem volt mit kutatni. Ugyanis eltűnt a Magyar Vöröskereszt iratanyagából a hadifogsággal kapcsolatos 1945-1948 közötti iratanyag, s ugyancsak hiányzik a Népjóléti Minisztérium Elnöki és a Hadigondozási főosztályának az 1945. és 1946. évi iratanyaga. Mindezek ellenére a szerző e munkáját — a lehetőségekhez képest — széleskörűen felkutatott levéltári anyagra, a témakörrel kapcsolatban magyar nyelven megjelent munkákra — legnagyobbrészt visszaemlékezésekre — és a témával foglalkozó külföldi (angol, német, orosz nyelvű) szakirodalomra támaszkodva írta meg. A szovjet fogságba vetett magyarok történetét a fogságba vetéstől a visszatérésig körültekintő szakmai alapossággal, az eseményeket sokoldalúan elemezve, a bevezetővel együtt összesen 25 fejezetben tárgyalja. S bár a címben a szerző a magyar foglyok szovjetunióbeli életének a feltárását, bemutatását vállalta, mégis a fogságba vetésekkel is rendkívül részletesen, 10 fejezetben foglalkozik, míg a foglyok szovjetunióbeli helyzetével sem sokkal bővebben, 11 fejezetben. Mindeközben állításait sűrűn támasztja alá és egészíti ki korabeli dokumentumokból és a visszaemlé-