Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - A szakadék szélén... Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944. március 10. (Ism.: Joó András) I/242
személyes jelenléte mellett is, aki 1943 nyaráig a külügyi tárcát is közvetlenül irányította. Kállay alkalmanként minden bizonnyal papírra is vetette a lehetséges külpolitikai programpontokat, és számtalan olyan jelentést kapott, melyek fennmaradásuk esetén talán változtatnának a magyar háborús diplomáciával kapcsolatos általános megítélésünkön. Amit a magyar külpolitika irányítói és a miniszterelnök egyértelműen nem fogalmazhattak meg, illetve túl kockázatosnak véltek megemlíteni a hivatalos diplomáciai csatornákat igénybe véve, közvetlenül a követek irányában, vagy a titkos angolszász tárgyalópartnerek felé, azt egy második vonalon keresztül, más formában (fogalmazzunk így: „névvel és címmel nem ellátott" üzenetek által), nyíltabban is előtárhatták a kevésbé ismert személyeknek eljuttatott összefoglalókban. A Tarrnak küldött bizalmas anyag nem egyszerűen egybeszerkesztett híreket, információkat tartalmaz, hanem sajátos gondolatmenetben és tálalásban előadott helyzetértékelést nyújt, amelyhez gyakorta igen közvetlen hangvételű kommentárt is fűztek. Nem tudjuk pontosan, hogy kik állították össze a tájékoztatókat, mindazonáltal valószínűleg többen is közreműködtek megalkotásukban, a miniszterelnökség tisztviselői közül, valamint a Külügyminisztérium irányítói, és nem utolsósorban, az MTI munkatársai részéről. Csaknem bizonyosan állítható, hogy Szegedy-Maszák Aladárnak, aki a kérdéses időszakban a Külügyminisztérium Politikai Osztályának élén állt, része volt a tájékoztatók megírásában, konkrétan a zürichi tudósító részére is, amiről visszaemlékezéseiben említést is tesz. A Politikai Osztály vezetője amolyan „íródeák" volt a politikai megbeszélések alkalmával, és beszédtervezeteket is készített Kállay, illetve később a külügyi tárcát a miniszterelnöktől átvevő Ghyczy Jenő részére. A fontosabb színtereken lévő tudósítók információval való ellátása elsősorban az ő hatásköre volt. A tájékoztatókban jó összefoglalást nyújtó részekre bukkanhatunk egyes, a háború során nagyobb port felkavaró politikai ügyekről, melyeknek később hátterére és szereplőik nevére is a feledés homálya borult. A gyakran igen bizalmas értesüléseket közölő tájékoztatók — némileg paradox módon — azt is elárulják, hogy a háborús diplomácia útvesztőiben végül változó formában ugyan (az intenzív megtévesztés mellett), de a valós folyamatok és események valamiképp mégis a felszínre jutottak. Az első tájékoztatóban olvasható, hogy Baranyai Lipótnak, a Nemzeti Bank volt elnökének svájci utazásával egyidejűleg a londoni rádió a magyar különbéke-tapogatózásokra vonatkozó közleményt sugárzott. Baranyai útja a később az amerikaiakkal folytatott megbeszélések előkészítését szolgálta. A német hírszerzés előtt sem maradt egyébként titok a küldetés célja, amiképpen még a magyar politikusok szűk körben tett őszintébb megnyilatkozásairól is időben értesülhettek Berlinben. A Harmadik Birodalom vezetőinek megfelelő tájékozottságát titkos ügynöki hálózat biztosította Magyarországon. A bizalmas körben, a parlamenti folyosón, vagy éppen a Képviselőház, illetőleg a Felsőház bizottságainak zárt ülésein elhangzottakról a kutató történészek pontos képet sokszor a német források alapján rajzolhattak. Az MTI bizalmas jelentéseiben azonban az említett parlamenti ülések, valamint a MÉP rendezvények, pártértekezletek fontos megnyilvánulásaiból is bőven kaphatunk ízelítőt. A tájékoztatók szövegében különös figyelmet érdemelnek azok a részek, melyekben az olvasó megismerkedhet Kállay közvetlen formában és stílusban kifejtett nézeteivel. E szempontból különösképpen a 3. számú tájékoztató érdemel figyelmet. Ebben csaknem három oldal terjedelemben ismerhetők meg a miniszterelnök szavai, aki a Mussolini bukását követő hónapban, a MÉP 1943. augusztus 26-i klubnapján összegyűlt képviselők előtt „fesztelen előadás keretében" vázolta fel helyzetértékelését. (39. oldal) Kállay nézeteivel kapcsolatban sokkal árnyaltabb kép alkotható a bizalmas MTI jelentések közléseinek segítségével, mint az eddig lehetséges volt. Megalapozott a feltételezés, hogy az összeállítások tartalma, sőt néhol azok konkrét megfogalmazásai és politikai üzenetei a miniszterelnök közvetlen iránymutatásai alapján készültek. A tájékoztatók Kállaynak és szűkebb politikai körének, a lojálisnak és megbízhatónak számító személyeknek az álláspontját tükrözik, egyfajta szintézist is képezve, döntően azonban a kormányfő szándékainak megfelelően. Ebben a vonatkozásban valóban egyedülálló jelentőségű forrásról beszélhetünk. A 6. és a 14. számú tájékoztatók értékes információi külön is kiemelhetőek, utóbbiból „A miniszterelnök és a párt" cím alatt szereplő rész jól szemlélteti Kállay helyzetét a német megszállást megelőző hetekben. Az utolsó tájékoztatóból néhány igen szemléletes részt érdemes idéznünk itt, így például a belpolitikai helyzet kapcsán közölt, de egyúttal a háborús kilátásokat is taglaló eszmefuttatást: „A jobboldal hisz a német győzelemben, bár nagy számban vannak olyan jobboldaliak is, akik már csak a kompromisszumos — az angolszászokkal vagy az oroszokkal való kiegyezéses — békéről beszélnek. A jobboldaliak úgy látják, hogy német vereség esetén csak az orosz győzhet, angolszász győzelemről szó sem lehet, sőt azt kell mondani, hogy ezt a felfogást
