Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - A szakadék szélén... Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944. március 10. (Ism.: Joó András) I/242
Revízióé Liga és az MTI reprezentánsai révén, de Romániának is volt hasonló második vonala. A román propagandatevékenység erős volt Isztambulban és Lisszabonban is. A Liga és a tudósítók, valamint a követségekhez rendelt sajtóattasék hálózata alkotta ezt a sajátos „parallel" diplomáciát, amely bizonyos területeken olykor át is vehette az első vonal szerepét, mivel tevékenységét képes volt jobban leplezni. Gellért Andor, aki Stockholmban épített ki kapcsolatot a britek megbízottjaként ott tevékenykedő Böhm Vilmossal, például fontos diplomáciai küldetést teljesített, miközben hivatalosan a Kis Újság tudósítójaként szerepelt. A háború információs frontján működő személyeket Budapestről igyekeztek rendszeresen ellátni jól szerkesztett és részletes tájékoztatókkal. Ezek a kormány valóságos politikai irányvonalát ismertették, sőt egyes bizalmas közléseket is nyújtottak, betekintést adva az 1943-44-es időszak kulisszatitkaiba is. Különösen fontossá vált a tájékoztatás 1943 nyarától kezdve, amikortól úgy tűnt, hogy egy esetleges szakítás a totális háborún keresztül a totális vereség felé tartó Németországgal, nem lesz már sokáig halasztható. 1943 júliusától, a Dísz térről átlagosan kéthetente indították útnak diplomáciai futárpostával azokat a küldeményeket, amelyekben, lezárt borítékba helyezve (a külügyminisztérium egyéb anyagaival együtt) utaztak a bizalmas tájékoztatók is. A berni követségről a Tarr Lászlónak szánt anyagot rendes postai úton küldték tovább. A „szigorúan bizalmas" természetű összeállítások döntően a magyar belpolitika folyamatairól adtak ismertetést, illetőleg a külpolitikai események magyarországi hatásairól. Az 1943 júliusában készült első két összefoglalót további tizenkettő követte, így a 2006-ban publikált dokumentumkötet összesen tizennégy számozott tájékoztató szövegét közli. A dokumentumokat követő függelékben kapott helyet egy újabb — a német megszállás miatt már nem folytatott — tájékoztatósorozat első darabja, egy rendkívül érdekes összeállítás az MTI külföldi tudósítóinak jelentéseiből. Ez utóbbit is, a többi tájékoztatóval együtt — felismerve azok jelentős forrásértékét — Tarr őrizte meg az utókor számára, akinek 1945 után, mint polgári újságírónak, meghurcoltatás jutott osztályrészül. így csak hosszú idő eltelte után, amint az utószóban őt méltató Varga László írta: „a politikai viszonyok enyhültével adta át legféltettebb kincseit". A dokumentumok megjelentetéséről még 1989-ben döntés született, és az eredeti példányokról készült másolatok alapján el is indult a kötet szerkesztése. A nyomdai levonat szintén elkészült még 1989-ben, azonban maguk a jelentésmásolatok mintegy tizenöt esztendeje elkallódtak. Mindez igen sajnálatos, de emiatt nincsen különösebb okunk rá, hogy a dokumentumok hitelességét kétségbe vonjuk. Remélhetőleg az eredeti anyag is egyszer előkerül még, de az sem kizárt, hogy másutt bukkannak fel esetleg újabb dokumentumok, hiszen néhány MTI tudósító és kiküldött, így a fentebb már említett Badics László Isztambulban, vagy Gellért Andor Stockholmban kapott hasonló, sőt akár a közöltekkel teljesen egyező tájékoztatókat. A forráskiadás mindenképpen rendkívül indokolt volt, mivel igen kevés helyen lelhetőek fel együtt, egy csoportban olyan dokumentumok, melyek ennyire színesen, a hátteret és az összefüggéseket is megvilágító módon engednek betekintést Kállay politikájába, egyes lépéseinek sajátos körülményeibe. E sorok írója javarészt már elkészült Kállay Miklós külpolitikáját bemutató tanulmányának kéziratával, amidőn első ízben vehette kezébe a kötetet. Az új forrás megismerését követően, indokolttá vált számos kiegészítés és módosítás, nem is szólva arról, hogy több gyengébb alátámaszthatóság mellett tett megállapításunknál megerősítést nyerhettünk a kötetben található információk révén. A tájékoztatók zömét alaposabban is vizsgálat alá vettük, miután a Magyar Országos Levéltárban található külügyminisztériumi anyagokban végeztünk kutatásokat, és más források széles körét is megismertük. Megállapítható, hogy az MTI bizalmas jelentései által nyújtott kép jelentős mértékig összhangban áll azzal a képpel, amelyet a diplomaták jelentéseinek, a miniszteri útmutatásoknak és a külpolitikai helyzetértékeléseknek a levéltári iratcsomókban őrzött dokumentumai alapján vázolhattunk fel. A külügyi iratok azonban nem mindig árulnak el sokat a döntéshozók, jelesül Kállay miniszterelnök egyéni beállítottságát, valós szándékait illetően, sőt egyes levelek, közlések, melyek sajátos konspirációs körülmények közepette íródtak és kerültek elküldésre, még éppenséggel félrevezetők is lehetnek (akár szándékos, célzatos módon is). Az írásos közlések tartalma és megfogalmazása, melyet a címzettként szereplő hivatalos diplomaták és egyéb megbízottak — ismerve a tágabb összefüggéseket — különösebb nehézség nélkül is helyesen értelmezhettek, az utólagos történészi interpretáció alkalmával könnyen adhatnak alkalmat téves következtetésekre. A hivatalos minőségben tett közlések gyakorta nem teszik lehetővé a tényleges politikai mozgatórugók meggyőző bemutatását. Nem maradtak fenn például feljegyzések a Külügyminisztérium fontos politikai megbeszéléseiről, pedig ilyenekre bizonyosan sor került, többször a miniszterelnök
