Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - A szakadék szélén... Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944. március 10. (Ism.: Joó András) I/242
dár vetette papírra, amidőn visszaemlékezései megírása során saját egykori, a Külügyminisztériumban betöltött szerepéről, lehetőségeiről, reményeiről, valamint Magyarország mozgásteréről és a később elkövetkezett eseményekről töprengett. Pedig Szegedy-Maszák még külügyminisztériumi működése alatt rendszeresen írásban is összegezte álláspontját, átfogó, részletes helyzetértékelést adva. Sok évvel később, emlékiratainak lapjain szomorúan konstatálta, hogy 1944. március 19-én — nem engedve testvére, Ilona rábeszélésének — a tekintélyes terjedelmű írást, amelyet „epilógus" névre keresztelt, végül tűzre vetette, így jóval nehezebb volt számára a fontos, sorsfordító eseményeknek és saját egykori gondolatainak utólagos felidézése. Azok az iratok, amelyek közt egykor az időközben megsemmisített epilógus is feküdt, csaknem hiánytalanul megmaradtak, és a háború után szerencsésen visszajutottak Szegedy-Maszákhoz. Általában a puszta szerencsének vagy sajátos körülményeknek köszönhető, ha bizalmas, illetve szigorúan titkos dokumentumok szorosan összetartozó csoportja kerülhet a kutató történész kezébe Kállay Miklós miniszterelnöksége idejéből, amelyet a kitűzött (de kényszerűségből leplezett) célok érdekében alkalmazott elterelő hadmozdulatok és a folyamatos konspiráció jellemeztek. A sors különös kegyének köszönhető így az is, hogy a Külügyminisztériumból dr. Tarr Lászlónak, a Magyar Távirati Iroda zürichi tudósítójának a számára 1943. július vége és 1944 márciusa közt kiküldött bizalmas tájékoztatók szövege fennmaradhatott, és a Napvilág Kiadó, valamint az MTI együttműködésének köszönhetően — 2006-ban történt megjelenése óta — kivételesen értékes tartalmú forrásként gazdagítja ismereteinket Kállay kormányfői működésével kapcsolatban. Miközben sokak iratai, feljegyzései és a külföldről beérkezett bizalmas jelentések a német megszállás napján nem kerülhették el sorsukat és az enyészeté lettek, a külföldön tartózkodó megbízottak, újságírók és diplomaták anyagai átvészelhették a háború ezután következő szakaszát is. Tarr az MTI tehetséges fiatal gárdájához tartozott, amelyet olyanok nevei fémjeleztek, mint Badics Lászlóé, aki Rómából tudósított, és a háború után is több éven keresztül dolgozott még az MTI-nél, vagy Szarvas Zoltáné, aki Kozma Miklós mellett volt személyi titkár, illetve a Rákosi-korszak terrorjának áldozatul esett Melocco Jánosé, aki római, majd berlini tudósítói működése után, 1940-től a rádió hírszolgálati osztályát vezette. Tarr 1942-től tevékenykedett az MTI zürichi tudósítójaként, tehát a titkos diplomácia, a hírszerzés és a propaganda egyik legfontosabb háborús színterén, ahol a második világháború alatt a frontokon egymás ellen harcoló országok is érintkezésbe léphettek titkos kiküldöttjeik útján. A sajtó képviselői szintén itt meríthettek a bőségesen áramló, ám meglehetősen vegyes minőségű információkból. Bár a semleges európai fővárosok mindegyike fontosnak mondható a világháború információs hadviselését illetően, ennek ellenére talán egyik sem olyannyira jelentős mértékben, mint a semleges Svájc, amely a tengelyhatalmak által uralt Európa kellős közepén feküdt. Az amerikaiak hírszerző szervezetét, az OSS-t 0Office of Strategie Services) Allen Dulles, a CIA későbbi hírneves főnöke képviselte a svájci színtéren. Magyarországról 1943 áprilisában érkezett Svájcba Barcza György volt londoni követ, aki félhivatalos minőségben folytatott rendszeres megbeszéléseket a brit hírszerzés helyi képviselőjével, majd szeptembertől kezdetüket vették Bernben Bakach-Bessenyey György követ és az amerikaiak képviselői, Royall Tyler, valamint Dulles közötti titkos tárgyalások. A diplomatákon kívül számos újságíró tevékenykedett Svájcban, és rendszeresen érkeztek személyek Magyarországról titkos megbízatással is, hogy híreket továbbítsanak, új kontaktusokat építsenek ki, dokumentumokat helyezzenek biztonságba, vagy épp pénzösszegeket tegyenek letétbe későbbi célok érdekében, legtöbbször valamely zürichi bankháznál. A Külügyminisztérium sajtóosztálya részéről, illetve a Miniszterelnökségről, többször küldtek ki tájékoztató anyagokat a berni követségen keresztül is, amely kapcsolatban állt azokkal az újságírókkal, akiknek elsődleges feladata abban állt, hogy a különböző svájci lapok külpolitikai rovatvezetőit magyar vonatkozású hírekkel lássák el, természetesen a Kállay-kormány szája íze szerint. Kállay nagy gondot kívánt fordítani arra — visszaemlékezésében összegzett sajtópolitikai irányelvei szerint —, hogy „olyan értelmű információkkal" lássák el a semleges országok sajtóját, amelyekből „arra lehet következtetni, hogy Magyarország el akar szakadni a tengelytől". A háború több fronton zajlott ugyanis, melyek közül a propaganda, a kedvező imázs megteremtésére irányuló erőfeszítések, korántsem tűntek jelentéktelennek. A Kállay-kormány egyik legfőbb aggodalma — elsősorban az első világháború tapasztalatainak fényében — az volt, hogy az eljövendő béketárgyalások idején Magyarország külső megítélése ismét az 1920-as esztendőhöz hasonló mélypontra zuhanhat. Svájcban az angolszász szövetségesek hírszerzésének képviselőin kívül, nagyszámú sajtótudósító tartózkodott, akik rendszeresen olvasták a lapok Magyarországra vonatkozó cikkeit. A magyar diplomácia ún. második vonala valamennyi fontos színtéren képviseltette magát, a Magyar
