Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bődy Pál: Eötvös József (Ism.: Bóka Éva) I/223

méinek és politikájának a bemutatása követi. Majd a forradalom utáni töprengések és útkeresés következik, melynek során Eötvös határozottan elhatárolódik az új történelmi jelenségtől, a nacionalizmustól. A pályakép Eötvösnek a kiegyezéshez vezető út során követett politikája bemutatásával folytatódik, a nemzetiségi kérdés megoldásáról megfogalmazott demokratikus jogállamszervező gondolatai interpretálásával éri el a csúcspontját, s a vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatti tevékenységének elemzésével végződik, amely a reformpolitikus pályájának legjelentősebb gyakorlati államszervező sikerét jelenti a művelődés és a közoktatás területén. A függelékben olyan fontos, a nemzetiségi probléma rendezésére valamint a vallás- és közoktatás megszervezésére vonatkozó alapvető dokumentumokat találunk, mint például a nemzetiségi ügyben kiküldött albizottság 1867. júniusi javaslata; a nemzetiségi törvény 1868:XLIV tc. és a népiskolai törvény 1868:XXXVIII. tc. A könyv gondolati alapvonalát Bődy Pál azon törekvése képezi, hogy értékelje Eötvös életművét és örökségét a neves gondolkodó műveiben kifejtett jogállam-szervezési gondolatok elemzése alapján. Hangsúlyozza Eötvös reformkori szerepét az európai liberális eszmék és intézmények értékelésében, és egy átfogó parlamentáris képviseleti rendszer bevezetésének előkészítésében. Eötvös életművének négy fontos egymásra épülő és egymással szoros kölcsönhatásban levő eredményét emeli ki, melyek a következők: a centralista program; a háromszintű alkotmányos kormányzati rendszer elméletének a megalkotása a nemzeti kisebbségi jogrendszer alapelveinek a megfogalmazása és a magyar közoktatási rendszer megalkotása. A centralista programmal kapcsolatban a szerzőnek az a véleménye, hogy lényegében ez a program fogalmazta meg az 1848-as forradalom reformprogramjának alapelveit. A közvetlen választás alapján létesítendő országgyűlés és a felelős minisztérium az 1848-as törvények szerves részét képezte. Ez volt az a program és kormányzati forma, amely megadta a politikai modellt az 1848-as törvények megvalósításához, s mely a kiegyezés után lehetővé tette egy alkotmányos kormányzat létrehozását és a társadalmi fejlődés kibontakozását. Az 1848-as alkotmányos rendszer később is mintát adott. A háromszintű alkotmányos kormányzás elméletéről értekezve a szerző leírja, hogy annak alapötlete akkor fogalmazódik meg Eötvösben, amikor az 1848-as forradalom véres eseményei megrázó élményének hatása alatt A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra (Uralkodó eszmék) című művében az elkövetett hibákon gondolkozik. E művében végiggondolja, hogy mi vezetett a tragikus eseményekhez a forradalom alatt, s egyben keresi mind a kiutat, mind a folytatható utat a modern jogállamszervezés számára. E gondolkodás eredményeként elveti a francia nemzetállami modellt. Hangsúlyozza, hogy olyan államok rendezőelve, amelyekben több különböző nyelvű és kultúrájú nép él együtt, s ahol vegyes lakosság is található az egyes településeken, csakis az egyenlő állampolgári jogok és az emberi jogok elve alapján álló föderalizmus lehet. Tehát az államnak alulról, a közösségi autonómiák szintjéről felfelé kell építkeznie a közösségszervezés során. Bődy Pál Eötvös egyik legfőbb érdemének azt tartja, hogy felismerte, a nemzetfogalom értelmezése mindazok számára problémát okoz, akik a francia modellt akarják követni, az állam és a nemzet (nyelvi nemzet) fogalmát egybemosván. Hangsúlyozza, hogy Eötvös ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy megkülönbözteti a politikai nemzet fogalmát a nyelvi nemzet fogalmától. A modern politikai nemzet nem egyéb, mint a történelem során létrejött ország (állam), amelyben az állampolgárok mindannyian egyenlő politikai, polgári és személyi jogokkal rendelkeznek. Ezzel szemben a nyelvi nemzet olyan új közösség, ahol az azonos nyelvet beszélők a „szuverén a nemzet" új elve alapján önálló államot akarnak létrehozni nyelvi alapon. Ezt a téveszmét Eötvös igen veszélyesnek ítélte, mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy állam és nyelvi nemzet egybemosása nacionalizmust eredményezett. A nyelvi nemzetiségen alapuló állam téveszméjével szemben Eötvös az önkormányzati autonómia elvén alapuló alulról felfelé építkező, az államszervező feladatokat az egyes szinteken megosztó, területi és történelmi állam elvét állította. Úgy gondolta, hogy a nyelvi kulturális problémákat a személyi szabadság elve alapján a helyi önkormányzati autonómia szintjén kell megoldani, tehát minél közelebb a problémához. Az ilyen föderalista szerkezetű állam képes megoldani az autonómia és a szuverenitás dilemmáját, s így érvényesíteni tudja a személyi autonómia elvét. Hosszan vitatkozott minderről többek között például Palackyval, aki végül is elismerte Eötvös igazát. Bődy Pál az eötvösi államkoncepció újdonságaként kiemeli, hogy Eötvös olyan államot képzelt el, amely a nyelvi-nemzetiségi igényeket az állam hatáskörét jelentősen korlátozó jól működő önkormányzati rendszerrel képes ellensúlyozni a községek és tartományok szintjén, azáltal, hogy az önkormányzati intézmények hatáskörébe utalja mindazokat a feladatokat, melyek nem tartóz-