Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bődy Pál: Eötvös József (Ism.: Bóka Éva) I/223

kelésnek a frankfurti új alkotmány melletti propagandája és Kossuth azon politikája között, hogy a tróntól elmozdított Ferdinánd király jogaiért harcolnak: a hivatkozás ugyan mindkét régióban monarchikus, a valóságos cél azonban itt is, ott is a köztársaság (326.). Közvetlenül foglalkoznak Ausztriával és Magyarországgal viscount Ponsonby bécsi nagykövet jelentései, amelyek részben már ismertek a magyar kutatás előtt. 1848 nyarán a Pillersdorf-Doblhoff kormányt mint az ultra-radikális párt eszközét minősíti, akik a birodalom szétbontásán mesterkednek (412-413.) - vagyis egy alkotmányos konszolidációt ezzel a kormánnyal elképzelhetetlennek tart. Később is szkepszissel figyeli a kremsieri parlament alkotmányozó munkáját, helyesli, hogy az olmützi kormány azt azonnal feloszlatja, „amint teljesen kiirtották a magyar revolúciót" (430.). Magyarországon csak a hadsereg csinálhat rendet — amely hadsereg egyébként nem a „reakció", hanem az alkotmányosság híve — míg Magyarországon „demokratikus terror" (értsd: a demokrácia terrorja - G. A.) érvényesül (423.). Márpedig „Anglia érdekében áll — fejti ki —, hogy a továbbiakban is tekintélyes katonai erőt képviseljen. Ezért követem aggodalommal, hogy a császári tekintélyt annyira megőrizzék, hogy képes legyen egyesülési pontot alkotni katonai erő irányítására, amely előnyös lehet Anglia és Európa számára, hogy felhasználják, ha a szükség megköveteli" (413.). A katonai hatalom megőrzésének kizárólagos szempontja érvényesül a továbbiakban is. Ponsonby aggodalommal figyeli az olmützi alkotmány papíron biztosított engedményeit, és jelzi, hogy ezen az alapon a birodalom nem lesz működőképes. Az olasz hadszíntérrel szinte egyáltalán nem törődik, a magyar szabadságharcnak is kevés figyelmet szentel. 1849 májusában jelzi, hogy a magyar küzdelem leköti Ausztria erőit, s ez teszi lehetővé a porosz számára, hogy különböző kisnémet egységtervekkel próbálkozzon (434.). Az orosz intervencióval sem foglalkozik sokat. Júliusban közli, hogy némelyek hosszan elhúzódó magyarországi háborúval számolnak ugyan, a magyarok végső győzelmében azonban senki sem hisz (435.). Különben is, ha a magyarok győztek volna, el kellene válniuk Ausztriától, új államot kell alkotniuk, amely gyenge lesz, mivel az országot lakó törzsek és fajok ellenségesek lesznek vele szemben. Ha pedig Ausztria elveszítené Magyarországot, katonailag annyira meggyengül, hogy Oroszország birtokában lesz azon eszközöknek, hogy befolyásolja mind a magyar, mind az osztrák kormányt - de végül az orosz győzelem valóságos hatalmi pozícióba helyezte Ausztriát (436.). A továbbiakban is gyakran olvashatunk tőle a hadseregről, amely megmentette a monarchiát, és újra nagy erőt képes felmutatni. Hogy az 1848-as történelmi helyzet — a maga megoldatlanságaival — tovább örökítődött, annak jelzésére befejezésül érdemes utalni Magenis bécsi angol ügyvivő egy 1850 végi jelentésére. A diplomata jelzi, hogy Schwarzenberg mennyire szkeptikus a porosz-osztrák hatalmi megállapodással a német kérdést illetően, inkább vállalna egy háborút, mint az együttélést a kiszámíthatatlan porosz politikával. Az ügyvivő ellenvetésére, hogy a hadseregnek komoly lekötöttségei vannak a birodalmon belül, Schwarzenberg elismeri, hogy Itáliában ugyanannyi katona állomásozik, mint 1848 előtt (vagyis százezer fő körül - G. A.), Magyarországon azonban csak negyvenhatezer fős katonaság van, s ez elégséges, mivel az erődök a kezükön vannak, és a hadsereget gyorsan tudják mozgatni. Az ügyvivő hozzáfűzi: Bécs és Prága között egy nap alatt húszezer katonát tudnak szállítani. A Bécs-Szolnok közötti vasút pedig napok múlva elkészül, s ez új stratégiai helyzetet teremt. A német egység és a magyar függetlenségi törekvések között tehát fennmaradt bizonyos fokú összefüggés, amelyet ez a katonapolitikai mérlegelés is mutat. De a helyzet megismétlődése helyett a katonai-stratégiai erőviszonyok a bécsi hatalom javára tolódtak el. A Bécs-Pest-Szolnok stratégiai vasútvonal (és a mellette húzódó távíróvonal!) kézbentartásával, a komáromi erőd biztosításával az ország közepét egy magyar felkelés nehezen szerezhette volna meg. Az új történelmi helyzetre vonatkozó angol diplomáciai felismerések közlését várjuk az értékes sorozat befejező kötetétől. Gergely András Bődy Pál EÖTVÖS JÓZSEF Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004. 232 o. Bődy Pál könyvének 12 fejezetén kíséri végig Eötvös politikai gondolkodói és reformpolitikusi pályafutásának legfontosabb állomásait, Eötvös műveinek és a kor történelmi eseményeinek a tükrében. A pályakép a család, az ifjúkor, a szellemi hatások, és Eötvös társadalmi igazságosság melletti elkötelezettsége kialakulásának a bemutatásával kezdődik. Ezt Eötvös reformkori esz-