Századok – 2008
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Eötvös József öt levele 1849-ből és 1864-ből I/205
nemzet érzi egész veszteségét, s hogy ha Szalay családjának helyzetét ismerné, bizonyosan nem fogná tűrni, hogy ily embernek gyermekei nélkülözések között nyőjenek fel. Hiszem, sőt, meg vagyok győződve, hogy ha ily értelemben felszólítást intézek az országhoz, az nem volna eredménytelen, de két dolog tartóztat. -Először helyzetünk, melynek következésében ily felszólítás a hatóság engedélye nélkül lehetetlen, s ha megadatnék is, — min, ha a folyamodó én lennék, kételkedem — a gondolat, hogy barátom érdekében a jelen kormányhoz folyamodjak, s gyermekei azon emberek kegyelmének köszönjenek valamit, maga e gondolat sért. - Másodszor, Szalaynak határozottan kifejezett akarata. - 0 az utolsó holnapokban tisztán átlátván állapotát, s velem, ki előtt titka nem volt, többször szollt haláláról, s a szomorú helyzetről, melyben gyermekeit hagyja, s miután őt egyszer arra emlékeztetém, hogy a nemzet családja iránt épp oly háládatos lesz, minőnek magát Vörösmarty halála után mutatta;6 4 valahányszor ismét e tárgyról szóltunk, mindég ismétlé, hogy bármi történjék, nem akarja, hogy családján ily módon segítsenek. - Nem akarom — szólt kevés nappal, mielőtt őt utolszor láttam — hogy Te vagy Deák koldulva lépjetek fel síromra; hogy érdemeim s családom nyomorúsága egy éven át a hírlapok állandó rovata legyen, melyen minden újdondász stylusát gyakorolja, s a nyilvánosság által pressio gyakoroltassák oly emberekre, kiktől egész életemen át csak közönösséget tapasztaltam. Ha lesznek olyanok, kik azt hiszik, hogy életem a hazára hasznot hozott, s kik családom iránt részvéttel viseltetnek, tegyék azt, mit tenni akarnak, magoktól tegyék, koldulás nélkül, hisz hogy szegény ember voltam egész életemen át, nem titok senki előtt." Deák, kivel ezeket közöltem, igen helyesen jegyzé meg erre: hogy ha arra várunk, míg az ország magától tesz valamit, Szalay árvái ellátás nélkül fognak maradni,6 5 én azonban legalább magamban akarom teljesíteni barátom kívánatát, hogy az egész ügyben minden nyilványosságot mellőzök, s egyesekhez magánylevelekben fordulok, kérve őket, hogy közelebb körökben gyűjtsenek e célra, s amit akár pénzben, akár az árvák javára kiállított kötelezvényekben gyűjtöttek, azt egyenyesen az Academia pénztárába küldjék; kijelentvén, miként a nemzet jelen helyzetében a hálát, mellyel nagy történetírójának tartozott, nem fejezhetvén ki, e kötelességet csak egyesek teljesíthetik, s ezen öszveget azon kéréssel adják át az Academiának, hogy azt azokkal együtt, melyek mások által hasonló célból kétségen kívül hozzá béküldetnek, Szalay gyermekeinek adja át, mint dicső atjok [sic!] örökségét, s jelét annak, hogy a nemzet azon érdemeket, melyek szolgálatában szeretetnek, nem feledi el. 64 Vörösmarty halála után Deák személyesen szervezte és irányította az özvegye és árvája javára indított gyűjtést. Ld. erre Deák leveleit, közli őket Deák Ferenc, 1890. 226-233., 237-238.; Mezőkövesdi Ujfalvy Sándor emlékiratai. S. a. r. és kiegészítésekkel közreadta Gyalui Farkas. Kolozsvár, 1941. 404-407.; Lukácsy Sándor - Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800-1855. Bp., 1955. 490-492.; Tar Ferenc: „Elhuny Vörösmartynk vagyontalan családjának ügyében..." Deák Ferenc levelei Königmayer Károlyhoz. Nótárius. A Zalai Honismereti Mozgalom folyóirata. 1988/2-3. Zalaegerszeg, 1989. 26-27.; Deák Ferenc kiadatlan leveleiből. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta Sándor Pál. Bp., 1992. 87-94.; Katona Csaba, 2004. 41-49. V ö. Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. II. k. 234-235.; Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. 2., módosított kiadás. Bp., 1974. 559-560. (Deák bő egy év alatt mintegy 800 levelet írt az ügyben.) 65 Deák ezzel kapcsolatos, 1864. július 31-én Eötvöshöz intézett levelét közli Sándor Pál, 1992. 109-115. Ebből kiderül, hogy Eötvös minden megyében egy-egy volt képviselőt akart felszólítani a gyűjtés megszervezésére, valamint „gazdagabb uraknak, püspököknek, egyes nőknek" akart magánleveleket írni e tárgyban. Maga Deák is tett javaslatot a felszólítandó képviselők személyére nézve.
