Századok – 2008

KISEBB CIKKEK - Horváth Pál: Mementóul az Eckhart-életműhöz (Ami az Emlékkönyvből kimaradt) I/195

hagyására kényszerült. Talán éppen ezért születhetett meg a gondolat a tudományos utánpótlás intézményesítésére. A gyakorlati (forráselemző) oktatás favorizálása adott alkalmat a valóban nélkülözhetetlen alapkutatások ügyének a felvetésére, de csak évekkel később, bizonyíthatóan innen fakadt az igény egy Karra telepítendő kutatócsoport megteremtését (1963. évi tervezet) illetően, amit az akkori főhatóság (MM) is megerősíteni kényszerült.4

(Valójában mindmáig tisztázatlanok az okok, amelyek útját állták ennek a törekvésnek, az időközben kialakult MTA támogatás, illetve az MTA Gazdaság és Jogtudományok Osztálya mellett szervezett Jogtörténeti Munkaközösség — 1969 — jelenlétében azonban már hasonló igény reálisan nem jelentkezhetett. A két nagy iskolateremtő tudós elme elmúlásával azonban mindez már csak fél siker lehetett. De nem múlt el az a termékenyítő gondolat, hogy a joghistóriát a maga teljességében az eredeti források talajára helyezzük. íme így születtek az első jogtörténeti szöveggyűjtemények, amelyek már a '60-as években jó szolgálatot tettek az ún. kiscsoportos (recitatív) gyakorlatok fonákjainak az oldásában. Nem a Corpus Juris Hungarici bűvöletébe zavarták ők az újabb jogász nemzedéket, hanem eleve a látókört kívánták kiszélesíteni, illetve világképünket az objektív valóság empirikus közelségével nemesítették. Ilyen és hasonló emlékek (és tények) őrzőjeként mondom prológ jellegű, személyes élményeimet, de nyomban vissza is térek innen — in medias res — a tudós életműre. Nem egy ilyen nagyformátumú (meghatározó) tudós elme közelségét élhettem meg szellemi életem fiatal éveiben. Szinte intuitív bizalommal éltem és éltek Ok is irántam, de ennél többet nem is vártunk egymástól. Mind elmentek egymás után ezek a maguk korában nagyra nőtt szellemek és jöttek számunkra a próbatételek. Nem, hogy búcsúbeszédeket, nekrológot kellet mondanunk, hanem az alkotó munka fonalát is fel kellett vállalnunk. Amikor pedig majdan az utókor ezeket a lépéseinket a helyére teszi, meglepődve látja, hogy a tudománytörténeti (historiográfiai) penzumot szinte mindig a kortársakkal együtt, vagy szinte egyidejűleg léptük meg. Még a szűkebb kulturhistóriai vizsgálódások körében is szükségét éreztük ugyanis a többoldalú, a több (aspektusú) megközelítéseknek, mert fajsúlyosak, nehezek és felelősségteljesek voltak a kialakítható ítéletek.5 Ezt az ösztönösnek tűnő felismerést is az aposztrofált iskolateremtő tudós elméknek, ill. az általuk hagyományozott életműveknek tulajdoníthatjuk. In medias res Az utóbbi negyedszázad folyamán két nagy történelmi évforduló hívta magára a jogi historizmus művelőinek a figyelmét. Ilyenként tartjuk számon a nagyszombati alapítású magyar universitas Jog- és Államtudományi Fakultásának a három és negyedszázados évfordulóját (1967), ill. az egyetem 4 Ld. Az ELTE ÁJK története 1667-1997. Bp. 1998. 192. Vö. 31.757. VI. MM sz. leirat. Kari irattár DK 101/1962., DK 351/1965. sz., ELTE Rektori irattár 1044/1965. sz. 5 Ld. az idevágó tudománytörténeti helyzetelemzéseket Csizmadia Andor, Pólai Elemér, Degré Alajos, Bónis György, Both Ödön, Nagyné Szegvári Katalin és mások publikált eredményei alapján.