Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Horváth Pál: Mementóul az Eckhart-életműhöz (Ami az Emlékkönyvből kimaradt) I/195
fennállásának a 350 éves jubileumát (1985). A hazai kulturhistoriánk eme kiemelkedő jelzőkövei — miként ismeretes — gyakran szólásra bírták a jogtudományok képviselőit, a magyar jogi historizmus fejlődéstörténetének a módszeres áttekintését pedig kifejezetten ösztönözték. Az idevágó kutatások nagy gyakorisággal támaszkodtak az Eckhart-életmű számos alkotóelemére, Eckhart Ferenc 1936-os kartörténeti szintézisét6 pedig nem egyszerűen kézikönyvként idézték, hanem immár a magyar jogtudomány újkori történelmének a sok tekintetben forrásműként kezelhető kútfőjeként aposztrofálták. Még a kapcsolódó művelődéstörténeti vizsgálódások is7 ilyenként idézik az időközben megritkult kulturhistóriai értékeinknek az utókorra való átmentését, miután ez az alkotás számos vonatkozásban olyan történelmi kútfőkre támaszkodott, amelyek az időközben lezajlott viharos átalakulások martalékaivá lettek. Nem véletlen tehát, hogy a hazai állam- és jogtudományok újkori és legújabb kori történelmét vizsgáló kutatásaink8 legfrissebb eredményei is közvetlenül tapadnak Eckhart Ferencnek az egyetem fennállása 300 éves évfordulója (1936) alkalmával megjelent ma már valóban forrásértékű munkájához. Hasonlóan természetes ma már, hogy a magyar jogi historizmus fejlődését elemző kutatások gyakran kiinduló pontként kezelik ezt az alkotást, amely a maga ko-6 Ld. A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. A királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története II. köt. Bp. 1936. 7 Ld. Sinkovics István: Az érseki egyetem 1635-1769 in: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1635-1985. Szerk. Sinkovics I. Az alapítás 350. évfordulójára kiadja az Egyetem Tanácsa. Bp. 1985. 27-58., Ladányi Andor: A felsőoktatás - történeti kutatások, in: Magyar Tudomány 1967 évf. 4. sz. 245-260. alapján. rában is kitűnt9 a vele párhuzamosan közreadott egyetemtörténeti monográfiák sorából. Érthető tehát, hogy a magyar jogi historizmus fejlődéstörténetét tárgyazó újabb vizsgálódásaink az itt komplex módon felkínált lehetőségeket szintén nem téveszthették szem elől az utóbbi időkben. „A tudományos igazsághoz vezető út történetiségéből" természetszerűen fakadt persze a tudománytörténet különös jelentősége — idézzük Kulcsár Kálmántól — a modern jogtudomány egész történelmi korszakát illetően. Lényegében eme fontos felismerés ébredésének a jele, hogy a jogi historizmus fejlődéstörténetét tárgyazó vizsgálódás is viszonylag korán felszínre tört a modern jogtudományok kibontakozása idején. A felhalmozódó társadalmi tapasztalatok számbavétele, a magyar jogi gondolkodás haladó hagyományainak a feltárása és sok más, kortünetként is felfogható törekvés tapadt természetesen ezekhez a korai törekvésekhez. Egy ideig a figyelem középpontjába került pl. a magyar jogi historizmus történetkritikai vizsgálata, amelytől egyfajta eszmei tisztázódást, ill. a megoldásra váró feladatok tervszerű regisztrálását reméltük egykoron. A megtett út számbavételét persze didaktikai szempontok is determinálták, miután hazánkban mindmáig csak az egyetemi katedrák kutató bázisai, ill. a kapcsolódó történettudományi ágazatok eredményei adtak alapot a módsze-8 Ld. Az Állam- és Jogtudományi Kar szerepe a magyar jogtudomány fejlődésében. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem 350 éves évfordulójára. Szerk. Horváth Pál, Bp. 1985. 540, ill. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1945-1970. Szerk. Sinkovics I. Bp. én. 760. 9 Ld. Csóka Lajos: A kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. In: Egyetemi Élet, 1939. 49-50.
