Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Horváth Pál: Mementóul az Eckhart-életműhöz (Ami az Emlékkönyvből kimaradt) I/195
hogy kiderüljön persze gyógyíthatatlan denunciáns mivolta, hanem azokról is, akik a mi közgondolkodásunkat a közei-környezetünkben mérgezik. Alább módunk lesz arra is, hogy bizonyítékokkal szolgáljunk: valóban melyik oldalon állt a közgondolkodást a maga módján élete végéig szolgáló gondolkodó. Tanulságos felidézni azonban, hogy az újabb nemzedékek által csak hírből hallott magyar-csehszlovák jogtörténeti tudományos együttműködést (az 50-es, 70-es évek) a korabeli közgondolkodás talán nem is méltatlanul a katedra-jogtörténettudomány akkori vezető személyiségeinek tulajdonította. Valóban nem kisebbíthetők az érintettek (Csizmadia Andor, Kovács Kálmán, Pólay Elemér) jól átgondolt és előkészített lépései, amelyek rövidesen európai méretű tudományos együttműködést eredményeztek. Az eredőket keresve mégis a két nagy iskolateremtő tudós elme, Bolgár Elek, illetve Eckhart Ferenc egymásra találásában látom az együttműködés gondolatának ébresztését. A hazai jogtudomány elszigeteltségének oldásában igen csak nagy szükség volt a széles látókörű gondolkodók bölcsességére. Kiélezett elméleti viták, elburjánzott problémák zajlottak ezekben az években,3 nekik mégis volt erejük az évszázadokra visszanyúló kútfők (források) feltárásának ösztönzésére és a megszakadt nemzetközi kapcsolatok újjáélesztésére. Úgy az első jogtörténeti dokumentumgyűjtemények megjelenésére, mint az ún. csehszlovákmagyar jogtörténeti tudományos konferenciák realizálására sajnálatosan már csak az ő elmúlásukat követően kerülhetett sor. Az első prágai kapcsolatfelvételt vállalókat a nagy szemináriumban szorgoskodók köréből Eckhart professzor animálta az akkor még távolról sem kockázatmentes utazás megtételére. Nagy István és jómagam tettük meg ezt a néhány napos küldetést a prágai Károly Egyetem jogtörténeti tanszékére, ahol feledhetetlen barátságra és még szállásra is leltünk. Őszinte vallomást követel, hogy mi, akik ezt a küldetést szinte kedvtelésként abszolváltuk, nem is sejtettük az évekkel később kiteljesedő nemzetközi tudományos együttműködés gyakorlati jelentőségét. Azt is csak később fogtuk fel persze, hogy a Professzor Úr bizalma munkára kötelez bennünket. Az 1848-as kötetén okulva Eckhart professzor sorra küldte a szemináriumi tagjait az Országos Levéltár kincseinek a felfedezésére. Egyikünk, másikunk már az első fogalmazványok, publikációk birtokába is eljutván szinte versengtünk a mester szűkszavú, de sokat sejtető elismeréséért és ez a körülmény az akkor még szinte fűtetlen nagy szeminárium levegőjét képletesen szólva felforrósította. Örökkévalóságnak tűntek ezek az idők, számomra főként attól a naptól, amikor az igyekezetet látva egészen közeljött a Professzor az asztalvéghez és csak annyit mondott, „látom belőled lesz valami". Lectori salutem, higgyed el t. olvasó, hogy ezt nem lehet elfelejteni. Végül nem szabad elfeledni azt sem, hogy az 50-es évek második felébe átlépve el kellett viselnie a mesternek, hogy a szeminárium ismét elnéptelenedett és főként a fiatal tudós nemzedék nagy számban a pálya (és az ország) el-3 Ld. az ismert, ún. második szellemtörté- könyvek, 1954/55. 5. rendes ül. anyaga alapján, neti vitát, amely a budapesti egyetem AJK taná- Vö. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem AJK csának archívumában követhető. Ld. JKT jegyző- története 1967-1997. Bp. 1998. 191-192.
