Századok – 2008

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183

Éppúgy be akarja vonni itt is a népet saját ügyeinek intézésébe, mint La­mennais. Elhárítani a társadalom ket­téosztását, az osztályok szembenállá­sát, megelőzni a birtokosok várható összeütközését. Olyan új alkotmányt szeretne, amelyet minden állampolgár magáénak vallhat - szemben a megle­vővel: „...minden alkotmányos jog ki­zárólag az elsőt, minden, a közállo­mány fenntartásából eredő kötelesség a második osztályt illeti"; „.. .e haza la­kosainak tizenkilenc huszadára alkotmány nem létezik"; „... ily országban a bajok okát mélyebben, itt azt magában az alkotmányban kell keresnünk". Az alkotmányosság legfőbb is­mérve mindkét gondolkodó számára az abban való egyenlő osztozás. Ettől várják azt, hogy az emberekben felerő­södjön a közösségi érzés, az egymás iránti felelősség, vagyis az igazi ke­resztényi öntudat. Eötvös így írt erről a Pesti Hírlapban: „...Az alkotmányos élet legszebb eszméje kérdésen kívül az, hogy senki azon ügyek elrendezésé­ből, melyek őt érdeklik, kizárva ne le­gyen... Az önkormányzás eszméjének két következménye van. Először, hogy azoknak, kiket valamely tárgy érdekel, annak intézésében részök legyen. Má­sodszor, hogy azokon kívül, kiket e tárgy érdekel, senki az intézkedésekbe be ne folyhasson." Reformnak, polgárosodásnak vég­ső értelme Eötvös számára is egyre hangsúlyosabban a népek vágyott test­vérisége, illetve versengése egymással a haladás útján. Fontosabbnak tartják mindketten a haladás attribútumát a nemzeti sajátszerűségek őrzésénél, sze­rintük a szabadságnak el kell vezetnie az emberi nem egységéhez. A szolidari­tás az az eszmei alapkő, amely a jövő fej­lődését mindkettejüknél meghatározza. Eötvös leghangsúlyosabb szentenciái a Reform lapjain: „...napjainkban rop­pant nemzeti egyéniségeket látunk, me­lyek ahelyett, mint hajdan, egymással küszködnének, egy közös cél felé töre­kednek. .. Egy óriási harc előkészülete-e ez, melyben egykor a szabadság s el­nyomás végső diadaláért küzdenek; vagy talán az első lépés azon boldo­gabb korszak felé, melyben az emberi nem egy nagy egésznek érzendi ma­gát... nép sem különözheti el magát, midőn szomszédjai bizonyos irányban kezdenek haladni... Minden haladás, melyet az ipar földrészünk akármely helyén tesz, civilizációnk jelen állásá­ban körül fogja futni a világot." A falu jegyzőjének címszereplője és Lamennais közt van bizonyos személyes hasonlóság. Eötvös így jellemzi hősét: „Benne minden elnyomott, minden szenvedő, kit mások elhagyának, bará­tot s védelmezőt talált." Tengelyi szin­tén bolondja az igazságnak, vállalja érte a mártíriumot is, nem hajlik meg sem­minő hatalom előtt. S ő is azt vallja, mint a francia pap, hogy „az embert csak szeretet nevelheti az életre". A regény elején a jegyző és pap barátja, Vándory a falu széli mezőn be­szélgetnek. Mindketten olyan ideákat adnak elő, amelyek az Avenir cikkeire emlékeztetnek. Vándory szentenciája: „Isten boldogságra teremté lényeit." Tengelyi reflexiója: „Az ángol gyáros s napszámosa; az amerikai gazda s rab­szolgája; a gazdag s a szegény közt e világ minden részeiben egyenlőbb harc foly-e, mint milyet most láttál?" Amit pedig Eötvös az író és az írás feladata­ként megfogalmaz, részben lamen­nais-i, részben Victor Hugó-i ihletésű 18 Révész Imre: i. m. 64.

Next

/
Oldalképek
Tartalom