Századok – 2008

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183

Fenyő István EÖTVÖS ÉS LAMENNAIS 1 Eötvös József mélyen vallásos katolikus lélek volt. Szellemi öntudatra ébredésétől kezdve erősen vonzódott a jóság, a szeretet, a humanitás eszméihez, amelyek összefűzik és társakká emelik az emberiséget. Hitt abban — ami a vallások lényege —, hogy az emberi világ fölött létezik egy soha nem múló transzcendencia, mely megszabja a jogokat és a kötelességeket, mely az emberek szívébe oltja a felfelé törekvés ösztönzéseit. Mégpedig kivétel nélkül: Eötvös hitének alapja volt az a meggyőződés, hogy mi emberek, valamennyien Isten gyermekei vagyunk, hogy tetteinknek és vágyainknak ebben az elhivatottság-tudatban kell gyökerezniük. Ebből az isteni eredetből következett a politikában, társadalomban, kultúrában érvényesített liberalizmusa is: szerinte Isten gyermekeit egyaránt megilleti a szabadság, a Mindenség Ura előtt valamennyien egyenlőek, tökéletesedniük pedig csakis összefogva, egymással testvériséget vállalva lehetséges. Az ember célja a szakadatlan munkálkodás, a lelkében élő isteni csírák kibontakoztatása — erre pedig a nevelés, az oktatás, az önfejlesztés lehetőségei szolgálnak. Eötvös egyszerre volt katolikus és liberális — éppen mert hitt az Istenben, hitt az emberi emelkedés esélyeiben is. Törekvéseivel korában nem volt egyedül. Az igazáért a Vatikánnal is szembehelyezkedő francia abbé, Félicité Robert de Lamennais állt hozzá legközelebb. A Paroles d'un croyant és a Le Liv re du Peuple alkotója a reformkor évtizedeiben nálunk is jól ismert volt, műveit minden szellemi ember olvasta, mégis, utóbb e hatásról nemigen illett beszélni. Lamennais törekvéseiről ugyanis a Szentszék kétszer is — mind a Mirari nos, mind a Singulari vos kezdetű enciklikákban — megrovóan szólt, aki e hatásról megemlékezett, az egyszerre kerülhetett a forradalmárság és az eretnekség gyanújába.1 Az Eötvös-szakirodalom is ezért utalt oly kevéssé a két író-politikus eszmei kapcsolódására. Ha Eötvös liberális katolicizmusáról szó esett, rendszerint Montalembert-t emlegették (nem alap nélkül), mindkettejük szellemi tanítómesteréről, a L'Avenir szerkesztőjéről viszont többnyire megfeledkeztek. E hiányt igyekszem a továbbiakban pótolni. Természetesen nem azzal a céllal, hogy valamennyi lamennais-i művet, illetve eötvösi szellemi kapcsolódást feltérképezzem — ez túl nagy terjedelmet igényelne —, csupán hatás szempontjából a legfontosabbakat. 1 Lamennais magyarországi hatásáról: Révész Imre: Lamennais és a magyarok. Bp., 1954.; Fenyő István: Haza és tudomány. Bp., 1969. 163-165.; Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon. Bp., 1972. I. 93-97., 151. Bényei Miklós: Eötvös József és kora szocializmusa. In: Ábránd és valóság. 1973. 245-272.; Fenyő István: A centralisták. Bp., 1997. 88-89.; Gángó Gábor: Eötvös József Uralkodó Eszméi. Kontextus és kritika. Bp., 2006. 49-50., 133-136.