Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183
Gángó Gábor könyve Eötvös könyvtáráról bemutatta, hogy Lamennais összes műveinek két kötetes brüsszeli, 1839-ben publikált kiadása (Oeuvres completes de F. De Lamennais) megvolt az író könyves szekrényében, méghozzá Eötvös jellegzetes ceruzabejegyzéseivel.2 Szellemi kapcsolatuk kezdete azonban régebbre tehető: Eötvös ugyanis 1835-ben megismerkedett Pulszky Ferenccel, aki bizonyosan felhívta barátja figyelmét az akkor már európai hírű francia papra.3 Pulszky ugyanis egyik szervezője volt 1834-ben az országgyűlési ifjak Társalkodási Egyesületének, melyben — naplóbejegyzése szerint — 1834. július 18-án megbeszélést tartottak Lamennaisnak néhány hónappal korábban megjelent művéről, a „Paroles"-ról.4 Augusztus 8-án Eötvös apja, az alkancellár felhívta a nádor figyelmét e könyvre, amelyet akkor már Magyarországon is kézről kézre adtak.5 Révész Imre írja, hogy a mű az ifjúságot és a pozsonyi országgyűlésen részt vevő liberális köröket a legnagyobb mértékben érdekelte. Olyannyira, hogy az országgyűlési ifjak 1835-ben egyesületükben előadták a „Paroles" XIII. fejezetét - Ausztria kormányzatára alkalmazva. Sedlnitzky osztrák rendőrminiszter beszámolóját idézzük: az ifjak a szoba közepére fátyolborította asztalt állítottak, rajta feszületet helyeztek el, és egy edényt „vérrel". Az asztal körül Ferdinánd császár, több főherceg, Metternich herceg és Reviczky gróf magyar kancellár ültek. „Mindeniknek sorjában ki kellett a vérrel telt 2 Gángó Gábor: Eötvös József könyvtára -Die Bibliothek von Joseph Eötvös. Bp., 1995. 162. 3 Pulszky Ferenc: Eletem és korom. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp., 1958. I. k. 114. 4 Révész Imre: i. m. 41. 5 Uo. 43., 45. 6 Uo. 51-53. edényt ürítenie, ami a legkülönösebb beszédek kíséretében ment végbe, melyek a tudomány és gondolatszabadság ellen irányultak és oda céloztak, hogy a királyok úgy, mint hajdanában, félistenek legyenek... Metternich kijelentette, hogy a fejedelem csak akkor uralkodhat szerencsésen, ha a hóhért választja első miniszterének."6 Nem csoda, hogy utóbb a fiatalok perében egyik legnagyobb bűnökül Lamennais könyvének hatását rótták fel. Az ifjú Eötvös azonban nemcsak Pulszky közlései nyomán értesülhetett Lamennais híres műveiről. A Jelenkor című újság már 1834. június 11. számában tudósított a Paroles visszhangjáról.7 A röpiratot azután öten is lefordították magyarra - köztük Arany János is. Sajnos, ez átültetések kivétel nélkül elvesztek. Eötvös barátja, Szalay László 1838. december 6-án közzétett párizsi levelében megvédte Eugéne Lerminier-t, a Collége de France professzorát az árulás vádjától. Szalay az idő szerint annyira egyetértett Lerminiervel, hogy viszonyát nemcsak Guizot-val, de a saint-simonistákkal, Fourier-val, George Sand-nal és Lamennais-vel is méltányolni tudta.8 Egy másik fiatal író, Kazinczy Gábor az Athenaeum 1840. évfolyamában pedig megszólaltatta nyelvünkön a Paroles három fejezetét. Barátja, Dobrossy István nemcsak fordította a mű szövegét, de át is ültette De La Mennais címmel a Tudománytár 1841. évfolyamába egy német szépirodalmi folyóirat tájékoztatását a francia pap tevékenységéről.9 Mi több: Széchenyi számára a Kelet népe vitájá-7 Uo. 100. 8 [Szalay László]: Levelezések. Paris, 1838. nov. 3. Athenaeum 1838. II. 47. sz. XII. 6. 9 Kazinczy Gábor: Lamennais: Egy hívő szavai. Athenaeum 1840. I. 182., 106., 236.; Dobrossy István: De La Mennais. Tudománytár 1841. Literatura. 101-103.
