Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) VI/1547

A könyv negyedik része a miniszterelnöki megbízás alóli felmentéstől a halálos ítélet végrehajtásáig kíséri nyomon Batthyány életútjának utolsó szakaszát. A politikai magatartásában bekövetkezett gyökeres fordulat állomásait követve Urbán ismerteti a nagypolitikától távol töltött időszak után november végére időzített Pestre történő visszatérésének körülményeit, majd Kossuth politikájával való szembehelyezkedésének motivációit, a békepárti szervezkedésben vállalt kezdeményező szerepét, és bemutatja azt is, hogyan késleltette az igazoló bizottság újra bekapcsolódását az országgyűlés munkájába. A december 31-én lezajlott parlamenti vitában képviselt álláspontjának értékelését követőn pedig a Windisch-Graetz herceget felkereső békeküldöttségben betöltött szerepét elemzi. Batthyány tragédiához vezető szerepvállalásának okait kutatva mindenekelőtt arra a körülményre irányítja a figyelmet, miszerint a gróf komolyan hibáztatta magát a kialakult helyzetért, a Béccsel szemben tanúsított s általa utólag túl merevnek tekintett politikájáért, a fegyveres harc megkezdéséért. Éppen ezért becsületbeli ügyének, egyenesen kötelességének tekintette, hogy önfeláldozó bátorsággal tegyen meg mindent a tragédia elkerüléséért, s tán arra is gondolt, hogy szerencsés esetben a behódolással megmenthet valamit. Mindenképpen be akarta szüntetni a katonai ellenállást, mivel nem tartotta felkészültnek nemzetét a háború megvívására. A „rút politikai gyilkosság"-gal lezáruló koncepciós per teljes feldolgozásának tanulságait összegezve megállapítja, hogy Bécs szemében Batthyány számított az 1848-as bonyodalmakért elsősorban felelős főbűnösnek, és személye egyéb okok miatt is Schwarzenberg herceg, és mindenekelőtt Zsófia főhercegnő szenvedélyes gyűlöletének céltábláját képezte. Nem kis mértékben az ő személyes bosszújuk számlájára írható az a megrendítő történet, amelyben Urbán szívszorító módon rajzolja meg Batthyány Lajosné hősies helytállását, annak drámai és mélyen emberi intim aspektusait. Batthyány bukásának okait vizsgálva kiemeli, hogy miközben a premier sosem került kisebbségbe a parlamentben, s nem veszítette el a lakosság bizalmát, Bécs „mélyen megsértette" az alkotmányos monarchia játékszabályait, s gyakorlatilag lehetetlenné téve a kormányzást, ki akarta provokálni, hogy Pest anarchiába süllyedjen, ami ürügyként szolgálhatott volna beavatkozására. Ezt kívánta elkerülni Batthyány úgy, hogy működésében „a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem." A sors kegyetlen pikantériája, hogy bár a király által szentesített törvények végrehajtása és védelmezése jegyében vállalta a küzdelmet, végül a felségárulás vádját rásütve végezték ki. Batthyány legnagyobb tévedése Urbán Aladár szerint az volt, hogy az ellenség kezére adta magát. De mi lehetett az oka hibás kalkulációjának? Számos jel mutat arra, hogy utolsó erőtartalékait is felőrlő pszichés sokkhatás alatt állva, önvádaktól marcangoló hisztérikus állapotban az előre menekülést választotta az ismeretlen jövőbe, s a várható kockázatokkal nem számolva (vagy azokat messzemenően lebecsülve) mintegy a sorsra bízta magát. „A legmagasabb körök bosszúvágya és a hidegfejű birodalomalapító szándék így pecsételte meg az első felelős magyar miniszterelnök sorsát" - fogalmazza meg Urbán Aladár végszóként csengő megállapításában. Erdődy Gábor Gyáni Gábor HÉTKÖZNAPI ÉLET HORTHY MIKLÓS KORÁBAN Mindennapi történelem Corvina Kiadó Budapest, 2006. 182 o. Nem gyakori eset, hogy a tudományos kutatás, valamint a közönség érdeklődése egy irányba mutat, sőt találkozik. A történészek egy korszak társadalmának, jellemző jegyeinek feltárására törekedve évek óta növekvő figyelmet fordítanak az életviszonyok, az életmód alakulására, mint amelyek valódi közelségbe hozzák az egykori tényleges viszonyokat. Az olvasóközönség is azt firtatja: hogyan éltek az emberek, milyenek voltak a hétköznapjaik? A különböző források, statisztikák adatai, amelyek a társadalom struktúrájára vonatkoznak, nélkülözhetetlenek, de zömük meglehetősen elvont s önmagukban nem adnak választ a „hogyan éltek" kérdésére. Hanák Péternek 1980-ban kelt megfogalmazását követve Gyáni szándéka az, hogy „a Horthy-kor máig túlzottan átpolitizált fogalma mellett, részben annak helyébe lépve inkább ez a fajta »emlékezetben tartott múlt« idézze fel szüleink, nagyszüleink valamikor volt életét", hiszen „a mindennapi életnek az életstílus és a köznapi gondolkodás, valamint a mentalitás fogalmában