Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) VI/1547

összegződő megannyi ténye a vagyoni, jövedelmi vagy foglalkozási helyzettel egyenértékűvé formálja mindannyiunk életét". Gyáni 12 fejezetben mutatja be, mit is jelent ez a megállapítás (A munka világa, Jól élni - valahogy megélni, Lakni valahol, Lakni valamiben, Utazni, kommunikálni, Család és szex, Test és ruha, Evés és ivás, Bűn és bűnhődés, Kultúra és szórakozás, Hit és ráció, Élet a háború idején). A fejezeteket rövid, a lényeget jól megragadó összefoglalók nyitják, a kifejtésben pedig feltárul az azokban rejlő sokféleség: a lakóhely változik a várostól a tanyáig, a lakás helye a palotától a parasztházig s ez a sokszínűség érvényes a többi témára is. E mellett egy-egy témakört úgy állít az olvasó elé, hogy látható az a változás is, amely a korszakban végbement. A finom distinkció következtében magának a társadalomnak a tagoltsága is megjelenik, attól függően, ki hol foglal helyet, mennyiben részesül a kedvező lehetőségekből. Ebben a szerző joggal támaszkodhatott számos korábbi munkájára, amelyekben a városi élet viszonyait, a társadalom különböző jelenségeit vizsgálta. A kötet azonban nemcsak azokat a kérdésköröket tárgyalja, amelyeket szokványosnak vagy elvárhatónak tekinthetünk. Az ezekben rejlő adatgazdagság és problémalátás nagy értéke a munkának, már csak azért is, mert ezeken belül is új elemeket hoz elénk, igazodva a korszak ízlésének, szokásainak alakulásához. Az öltözködés kapcsán például foglalkozik a „meztelen test", a „lecsupaszított test" korabeli megjelenésével és divatjával a strandokon, a fürdőhelyeken, egyáltalán a testkultúra térhódításával. Bemutatja az új női imázst, de azt is, hogy ez tulajdonképpen távol állt a keresztény-nemzeti értékrend eszményi nőalakjától, hogy a „hivatalos" eszmevilág és a gyakorlati élet között bizonyos feszültség volt tapasztalható. Az újdonság erejével hat a szöveg, amikor a család kérdéskörét taglalja, mert kitér a szex problémájára. Szinte merésznek mondható, hogy teret szentel az abortusz kérdésének, ami a maga idején beszédtéma sem lehetett, törvényileg tiltott volt s ennek nyomai ott vannak a mai közgondolkodásban is. Ezekről szólva revelációként ható forrásokat szólaltat meg, olyanokat, amelyek egyáltalán nem közismertek s nem is nagyon kutatottak. De felhasznál olyan, a maga korában ismert és olvasott szerzőt is, mint Erdős Renée, akire ma már bizonyára igen kevesen emlékeznek. Egészen új kérdéseket tárgyal a Hit és ráció cím alá foglalt szöveg. Ez annyiban kapcsolódik a korábbiakhoz, hogy sajátos aspektusból világítja meg a mentalitás változását, ami kisebb-nagyobb mértékben az egész társadalomban észlelhető volt. Olyan jelenségekről van szó, mint a hitbeli meggyőződés és az ésszerű gondolkodás ütközése, a vallási fanatizmus megéledése például a Kaszapkultuszban s ezzel emlékezetünkbe idéz egy mára már gyakorlatilag elfeledett jelenséget. Mindez az idő előre haladtával az egyéni és csoportidentitás zavarához vezetett, kényszerű módon a zsidóság esetében is. A kötet utolsó fejezete a háború alatti életet mutatja be s ennek keretében szentel kellő teret a zsidóság üldözésének, tragikus sorsának. Erre a fejezetre is a finom különbségtevés, a valóság sokféleségének keresése és bemutatása jellemző. Szemben azzal a nem ritka összemosó egyoldalúsággal, amely nem idegen némely, ezekkel az évekkel foglalkozó munkától, Gyáninál világossá válik, mennyire eltérő háborús tapasztalata volt a hátország lakosságának, a fronton szolgáló katonáknak, a munkaszolgálatosoknak. E többféleség számbavétele nélkül lehetetlen lenne reális háttérmagyarázatot adni ahhoz, hogy a háború, a főváros ostroma, a szovjet katonai győzelme miért rögzült nagyon is különböző módon a túlélőkben. A bőségnek ma már csak anyagiakkal korlátozott elérhetőségében nem árt szembesülni az egykori, ma már hihetetlennek tűnő hétköznapi nélkülözésekkel, azzal, hogy ma Budapesten sok esetben színházi, zenei programoknak adnak helyet azok a lakóházi pincék, amelyek 1944-45-ben rettegésben eltöltött idők életterei voltak. A felhasznált visszaemlékezések személyessé teszik a legnehezebb idők megpróbáltatásait, különösen a zsidóság esetében. Gyáni nagyon életszerűen mutatja meg azt a bonyolult, felületesen meg nem ítélhető helyzetet, amiben az üldözötteket mentő különböző személyek, szervezetek tevékenykedtek, még ha nem is tömegesen. Joggal zárja elbeszélését azzal, hogy a korszakban „homlokegyenest ellentmondó emberi lehetőségek" rejlettek s ezek „gyakran kiáltó szélsőségként" mutatkoztak. A kötet nagyban segíti a korszak sok más, tárgyán túlmutató, de az életviszonyoktól nem független jelenségének megértését. Hogy csak egyetlen példát említsek: ha az életviszonyok oldaláról tekintünk az 1930-40-es évek falukutató, népi író mozgalmára, érthetővé válik, miért a paraszti-, mezőgazdasági, a falvakban élő népesség sorsát tekintették sorsdöntőnek, még ha az egyoldalúságtól sem mindig mentesen. Szakszerűsége, sokoldalú és finom ábrázolása miatt a kötet mentes minden egyoldalúságtól, attól, hogy idealizálja vagy éppen ellenkező módon állítsa elénk a korszakot. Ezt annál fontosabbnak tartom, mivel napjainkban mindkét eset gyakorta fordul elő, sőt, nagyobb mértékben ta-