Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Soós László: A szőlészeti és borászati népies szakkifejezések Tokaj-hegyalján és az Alföldön (1936) VI/1537
Sárospatakon (Zemplén megye) hintenek, amennyi a fenekét ellepi, 24 fejtéskor9 a bort „kádicskába lehúzzák" óráig rajta hagyják a dohos bort a szé-és onnan cserpákkal lívón át hordóba nen, többször felkeverik s azután egy szűrik. Ha távolabbi hordóba kell a bort tiszta borral kimosott hordóba töltik, „felönteni," akkor „kétfülűvel" hordják Ez voltaképpen értelmes megoldás, át a bort. Vezsenyben (Szolnok megye) a Tiszaföldvári értelmes öreg kishegyaljai cserpák, vagy egyfülű sajtár gazdák szerint, akiknek kenyeret a neve: ficsor, vagy mericske, a kétfülű bortermelés nyújt: csak a napfényes sajtár neve pedig fertály. Amit Sárospa- időben fejtett bor lesz igazán tiszta, takon lívónak neveznek, ugyanaz Nyír- Nyíregyházi tirpák gazda szerint, ha egyházán „léhó", Vezsenyben is léhó, de havibajos asszony pincébe megy a bor már köldöklőnek is hívják. A köldöklő megzavarosodik. Ez máshonnan is iskifejezés használatos Tiszafóldvárott is. mert babona. A hegyaljai „kádicska" neve az Alföldön Tokaji kisgazdák a bort az erdei (Kecskemét) félmetszés ugyanott a lé- „veres-gyűrű" forgácsával festik szép hót inkább „tőtikének" hívják aranyos-sárga színre (állítólag). Csépán A hordókészítést háziiparszerű- (Szolnok megye) a dohos hordóba torén űző sárospataki, vagy tállyai kádár mát és állítólag nyúllábat is lógatnak a a dongát sorjázza, Vezsenyben kalická- hordó száján át. ba rakja, hogy kiszáradjon. „Megforrott mán a bor", mondja a Vezsenyben és Tiszaföldváron vezsenyi gazda, ha a bora túl van az er(Szolnok megye) megkülönböztetnek jedésen. Vagy így mondja: kiernyedt, hosszú hordót és rövid, vagy gönci for- megernyedt már a borom, májú hordót. Ugyanott a hordó részei: A borsajtó neve „sutú" Vezsenyoldala, vége, szája, csapos vége, háta, ben, Tiszaíoldvárott, Cibakházán. Fából csínja. készül. A sutúnak van alja, oldala, van-Tokajhegyalján (Sárospatak, Tállya, nak kapcsai, amelyek a sutút összefog-Tarcal) a cankó, vagy a lőre „megvirá- ják. A sróf vagy seróf körte, vagy almagosodik", ha nem töltik fel gyakran, fából készül. A sajtókosár neve sajtólá-Vezsenyben, Tiszaföldvárott már azt da, melyen a „pap" fekszik. A „pap" volmondják, hogy „hernyás" (nem her- taképpen a nyomólap. A papra jár rá a nyós) lett a bor. Ugyanott a hernyás seróf. (Csurgó, Somogy megye) Egy kő bort „einslágolt" hordókba fejtik (pa- törköly egyenlő egy láda törköllyel. A faraszt ember előadása, aki színmagyar) sutúkkal csak egy soron sutúlnak, mert s egy szövött vásznat tesznek a léhóra, lassan megy vele a munka, hogy az a hernyát megfogja. Vezsenyben Canik János értelmes, Különlegesebb szőlők nevei 67 éves gazda szerint már öregapja idenépies formában jében is úgy gyógyították meg a dohos bort, hogy napfényes időben kihordták Jászberényben ismeretes a hím egy kádba, amelybe darabos faszenet kadarka és nőstény kadarka, a rugós, 9 Az ún. fejtéskor a hordót teljesen kiürítették. A csapra ütött hordóból a bort kádba gyűjtötték, majd a must forrása, és a bor letisztulása folyamán, az edény alján felgyülemlett salakanyagot a „söprűt"eltávolították. A lefejtett bort a forró vízzel kimosott és a borkőtől láncozással kitisztított hordókba — a dongás mericske és a tölcsér szerepét betöltő töldöklő segítségével — töltötték vissza.
