Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
az urbánus-demokrata s a népi irányzat önállósodása, de Szűcs Jenő könyvének és több történész tanulmányainak komoly színvonala is; az utóbbi jól éreztette az egyet nem értőkkel is, hogy itt nem csupán valamiféle politikai szempontból gyanús „aktuálpolitikai" állásfoglalásról van szó, hanem a történettudomány fontos kérdéseiről is. Az eredetileg szűkebb történész-, illetve tudományos irodalmár körökben zajló vita közben átterelődött az aktuális politika síkjára is. Részben ez a helyzet s a vitának a tudomány keretébe való visszavezetése igénye késztette Szűcsöt (akire Molnár kérdésföltevései eredetileg nagy ösztönző hatást gyakoroltak) arra, hogy a vitába beleszóljon, s nagy ívű — noha némely megfogalmazásában még nem teljesen kiforrott — tanulmányban, A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge című, 1968-ban írt s először 1970-ben publikált munkájában fejtse ki felfogását.5 A szakmai viták később elcsitultak. Az eltérő nézetek persze jórészt megmaradtak, az ellentétek olykor ki is éleződtek. Szűcsnek még a 70-es évek közepén is vitája volt — amint egy akkor kéziratban maradt s csak nemrég közzétett indulatos cikke mutatja6 — egy áltudományos kritikával. Közben azonban a Molnár Erik kezdeményezését nagyobbrészt pozitívan fogadó kutatók is egyre jobban érezték, nem utolsó sorban egy új nemzeti identitástudat igényének jelentkezésének hatására, hogy a vita során fölvetett történeti kérdéseknek vannak, sok esetben csak később tudatosított olyan aktuális vonatkozásai — ti. az egész témakör fölmerülésének ideje s kapcsolata az 1956-os forradalommal s az azt követő évek ideológiai küzdelmeivel —, amelyek többé vagy kevésbé őket magukat is zavarták, vitapartnereiket pedig ellenállásra, a régi felfogás melletti kitartásra ösztönözték. Már ez munkált Litván György haza és haladás viszonyát elemző jelentős tanulmányában és Hanák Péter írásaiban is.7 Ebből a szempontból az 1980-as éveket az „antinacionalisták" bizonyos fokú önbírálata, a vita kimenetele viszonylagosságának tudatosítása jellemezte, anélkül hogy lemondtak volna a feltárt reális tudományos eredményekről. A problémák első nyílt kimondója 1984-85-ben a mindig eredeti Szabó Miklós és Szűcs Jenő volt. Tömören — és eltérő élességgel — mutattak rá a vitaindítás „profán" hátterére, s mint később látni fogjuk, újszerű következményeire is. De konzervatív és főleg népi oldalon is egyre gyakrabban jelentek meg a visszatekintő, természetesen élesen kritikus hangvételű írások a 60-70-es évek vitáiról. A teljesen nyílt beszédet a rendszerváltozást követő évek szabad légköre teremtette meg. Az éles bírálatok közül talán a legfigyelemreméltóbb a népi irányzathoz közel álló N. Pál József 1993-ban, majd 1999-ben, részben új szempontokkal bővítve közzétett, a maguk nemében kitűnő tanulmányai.8 Az 5 Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. (Hozzászólás egy vitához.) Budapest, Akadémiai, 1970. Újraközli: Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. I. m. 11-188. 6 Szűcs Jenő: Egy vitairatról. BUKSZ, 2003. tél. 307-320. A vitairat Sebestyén László Kézai Simon védelmében (Budapest, Szerző, 1975) című — azóta egyébként számos kiadást megért —, Szűcsöt élesen bíráló írásának kritikáját nyújtja. Szűcs válaszának középpontjában a történetírói dilettantizmus bírálata áll. Szűcs annak idején nem tartotta érdemesnek nyilvánosságra hozni írását, így az csak posztumusz jelent meg. ' Litván György: Magyar gondolat - szabad gondolat. Budapest, Magvető, 1978.; Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizmusa. Budapest, Magvető, 1985. 8 N. Pál József: Pillantás a Molnár Erik-vitára. Új forrás, 1994/6. 20-30.; Uő: Egy történész-koncepció körülményei és következményei. Pillantás a Molnár Erik-vitára. Hitel, 1999/2. 52-65.
