Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
írások kiemelkednek nagyrészt reális kritikai szellemükkel, s a szerző nagy tájékozottságával az 1956-os forradalmat közvetlenül követő évek ideológiai harcaiban. És N. Pál eléggé nagyvonalú volt ahhoz, hogy részben elismerje a vita legalábbis hosszabb távon érvényesülő tudományos hozadékát, benne kiemelten Szűcs Jenő munkásságát, sőt ahhoz is, hogy Molnár Erik személye és felfogása iránt mértéktartó, méltányos kritikát gyakoroljon. Az utóbbi években több fiatal történész választotta témájának a vitát (Dinnyéi Béla, Szabó Géza),9 s különböző színvonalon ugyan, de élesen bírálták Molnár Erik szerepét, s az egész vita tartalmát teljesen negatívan ítélték meg. Miért Molnár Erik lett a vita elindítója? Ez az írás egy tárgyilagosságra törekvő Molnár Erik-képet kíván felvázolni, s a vita korai, alapvetően szaktudományos szakaszával foglalkozik. A vita előtörténete nemcsak a korviszonyokkal, hanem Molnár Erik munkásságával, életútjával és felfogásának alakulásával is szorosan összefügg; ez utóbbi követése választ adhat arra a kérdésére is, hogy miért és hogyan lett ő a vita elindítója. A keresztény pedagógus-értelmiségi család, amelyből származott, már régóta szabadelvű beállítottságú volt. A harcosan ellenzéki apa élete során a szabadelvű gondolatot szociáldemokrata meggyőződésre váltotta. Talán ezért helyezték mindig Budapesttől távolra, túlnyomórészt az ország délvidéki városaiba, hosszú ideig Fiumébe (iskolái jórészét Molnár Erik ott végezte), ahol az apa 1918-19-ben aktív politikai tevékenységet is folytatott. Olyan tájakon éltek, ahol a család, a délszláv mellett, élénk kapcsolatba került az olasz s általában az európai kultúrával. Nem véletlen, hogy az apa két fiának francia, illetve germán-angol keresztnevet adott: az idősebb Erik mellett a fiatalabbik a René nevet kapta.1 0 Molnár Erik először a katonai pálya felé orientálódott — valamiféle katonás fegyelmezettség, makacs határozottság és az ellenérveket ridegen elutasító szűkszavúság mindvégig jellemző volt egyéniségére —, de csakhamar lemondott a katonaságról, s öccsével együtt jogi pályára lépett. Mint ismeretes, 1916-tól 1920-ig orosz hadifogságban volt egy nagyon távoli szibériai táborban, ahová a bolsevik mozgalom hatásai elértek ugyan — s Molnárt egész életére meg is győzték „igazukról" —, de ahol szervezett magyar kommunista csoport aligha volt, így Molnár távol maradt a Szovjet-Oroszországban zajló magyar kommunista szervezkedésektől. De kimaradt az egész itthoni 1919-es diktatúrából is, nem kényszerült emigrációba, s ami akkor nem volt lényegtelen, kimaradt a 9 Dinnyéi Béla: A nemzeti ideológia mint hamis tudat. Molnár Erik nemzet- és függetlenségi hagyomány-értelmezése. In: A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudományos diskurzusok Kossuth-képei. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Budapest, Argumentum - Bibó István Szellemi Műhely, 2004. 98-121. Szabó Géza Dinnyéi tanulmányát recenzeálta a kézirat vitájában. - A történészek között nagy visszhangot kapott Molnár-vita szélesebb hatását egyébként Szabó Géza nem tartotta jelentősnek. 10 Források: Molnár Erik hagyatéka. MTA Kézirattára (a továbbiakban MTAK). 4355-4365.; Ránki György: Bevezetés. In: Molnár Erik: Válogatott tanulmányok. I. m. 7-41.; valamint a Molnár halála után, illetve születése 80. évfordulójára készült újság- és folyóirat-méltatások Pamlényi Ervintől, Csatári Dánieltől, Gergely Andrástól és másoktól.
