Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
Lackó Miklós Az 1960-as évek történész-vitája, a nemzeti hagyományokról s a nemzettudat kialakulásáról szóló ún. Molnár Erik-vita még mindig tartogat tanulmányozásra érdemes kérdéseket. A vita történetével, amely — ha mindent beleszámítunk — nyíltan vagy rejtettebben, felforrósodva vagy csöndesebben, közel húsz éven át zajlott, a 80-as évek közepétől az utóbbi esztendőkig nem túl sokan foglalkoztak. Viszonylag részletesen tárgyalta a témát 1969-ben — még a vita „középső" szakaszában — a Molnár Erik válogatott tanulmányait szerkesztő Ránki György a kötet bevezető tanulmányában; az írás az életmű egészét áttekintette.1 Ránki, Molnár Erik közeli munkatársa, különösen Molnárnak a „nemzet-vitában" vállalt kezdeményező szerepéről, az e tárgyban közzétett írásairól rendkívül elismerő méltatást nyújtott, noha egyéb vonatkozásban — finoman — számos kritikai szempontnak is hangot adott. Ezek a szempontok többnyire a marxizmus ortodox gazdasági tételeinek vitathatóságára vagy (rejtett) korrigálására irányultak. A vita — érthetően — csakhamar felszínre hozta az akkor nyíltan megszólalható ideológiai irányzatok többé-kevésbé élesen eltérő véleményét. Megjelentek a Molnár Erik és a vele nem minden kérdésben feltétlenül egyetértő, de e kezdeményezését támogatók (köztük e sorok írója) felfogásával szembenálló népi irányzat, valamint a Molnárral vitatkozó „népi-nemzeti" marxisták (fő képviselőjük Mód Aladár) nagyrészt publicisztikai formában kifejtett állásfoglalásai. Az adott körülmények között — bár az 1956. késő tavaszi Petőfi-köri viták idejéhez képest2 általában javult a helyzetük — a Horthy-korszakban jó képzést nyert, nem marxista szaktörténészek csak óvatos formában fejthették ki véleményüket. A népi-nemzeti kommunista szemlélet átfogó, leghatásosabb megnyilvánulása Király István később megtartott, élesen kritikus akadémiai előadása és tanulmánya3 volt a nemzeti gondolat népi változatának és a függetlenségi hagyományok jelentőségének védelmében. 1974-75-ben a vita egy időre — elsősorban Király előadása, s előtte Szűcs Jenő nagy hatású tanulmánykötete4 visszhangjának hatására — átmenetileg újra magasra csapott. Ebben jelentős szerepet játszott a megváltozott világhelyzet, 1 Molnár Erik: Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rend, bev. tan. Ránki György. Budapest, Akadémiai, 1969. 2 A Petőfi-kör történészvitáján (1956. június) az ún. „polgári" szakemberek még nem érezték helyzetüket olyan stabilnak, hogy aktívan részt vegyenek a vitában. A továbbiakban ezeket a többnyire némileg idősebb történészeket idézőjelben „polgárinak" nevezem - akkoriban pontatlanul így hívták őket. 3 Király István: Hazafiság és internacionalizmus. A szocialista hazafiság és a magyar szabadságharcos hagyományok. Magyar Tudomány, 1973/6. 345-362. Terjedelmesebb változatát 1. Kortárs, 1973/7. 1118-1128, és 1973/8. 1280-1290. 4 Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1974.
