Századok – 2008
MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465
nácsadók tevékenységét, akik szakmai ügyekben viszont az őket kiküldő szovjet intézmény hatáskörébe tartoztak.9 Az említett határozat és más utasítások elviekben csak konzultatív szerepkört biztosítottak a tanácsadóknak: nem dönthettek a helyi vezetők helyett, nem erőltethették rá véleményüket a másik félre, nem adhattak kéretlen tanácsokat, nem vehettek részt konkrét feladatok végrehajtásában stb. Valójában a tanácsadóknak persze döntő szavuk volt számos kérdésben, amit Gerő Ernő miniszterelnök-helyettesnek, az MDP főtitkárhelyettesének 1956 novemberében papírra vetett sorai is bizonyítanak: „A [magyarországi] Sztálin Vasmű szovjet konzultáció alapján épült, még a helyet is szovjet javaslatra változtatták meg.1 0 A Szovjetunióban készültek a vasmű tervei, felszerelésének nagyobb része; szovjet részről soha nem vetették fel, hogy miért építjük. A szükséges nyersanyagellátást (vasérc, koksz) nemzetközi megállapodások biztosították, s a mű csak olyan ütemben épült ki, amilyen ütemben a nyersanyagellátásra nemzetközi megállapodás történt. [...] Minden hadiipari üzemet kifejezetten szovjet kívánság és tanács alapján építettünk. Saját kezdeményezésre egyetlen egy sem épült."1 1 A szovjet források alapján Noszkova is egyértelműen leszögezi, hogy az 1940-es évek végén és az 1950-es évek első felében a szocialista országokban egyetlen komolyabb társadalmi-gazdasági döntés sem született a szovjet tanácsadók közreműködése nélkül. Noszkova rámutat a tanácsadók behívásának belső okaira is. A helyi kommunista pártok, elitek hiányt szenvedtek politikailag megbízható, ugyanakkor megfelelő szaktudással rendelkező káderekben, és nem volt tapasztalatuk sem a tervgazdálkodásban, sem pedig nagyberuházások megszervezésében, lebonyolításában. Ráadásul a (szovjet) propaganda alapján túlzó elképzeléseik voltak a szovjet szakemberek képességeiről.12 Magyarország estében ugyancsak jól elkülöníthető a tanácsadók telepítésének három szakasza. 1945 februárjában, az éppen csak elfoglalt Budapesten, a rendőrség frissen felállított politikai nyomozó részlegén már ott találjuk a szovjet összekötőket. Később a Magyar Államrendőrség Politikai Osztályának felállításában egyértelműen közreműködött a szovjet katonai parancsnokság. Egykori államvédelmi tisztek visszaemlékezései szerint pedig a szovjet Állambiztonsági Minisztériumnak 1947-től állandó képviselete volt Magyarországon.1 3 9 Uo. 216-217. 10 A vasművet először a jugoszláv határhoz közeli Mohácson kívánták felépíteni, majd a szovjet-jugoszláv viszály kirobbanását követően kb. 100 km-rel északabbra, Dunapentelén (a mai Dunaújvárosban) kezdték meg a beruházást és a hozzá tartozó szocialista város építését. A szocialista városokról lásd részletesen: Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. Budapest, 1956-os Intézet, 2004. 11 Gerő Ernő értékelése az 1956. októberi eseményekről. Közzé teszi: Baráth Magdolna. Múltunk, 1999/1. 164-165. 12 Albina Noszkova: i. m. 216-219. 13 Részletesen 1. Baráth Magdolna: Soviet Counsellors at the Hungarian State Security Organs. Presentation at the NKVD/KGB Activities and its Cooperation with other Secret Services in Central and Eastern Europe 1945-1989, International Conference in Bratislava on 14-16 November 2007. Kézirat. Ezúton szeretném megköszönni Baráth Magdolnának, hogy rendelkezésemre bocsátotta előadásának szövegét.
