Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421

redes és Bartalis isztambuli attasé 1943 augusztusában Szófiába utazott és tár­gyalt Deliusszal. Megállapodtak egy újabb magyar munkatárs kiküldésében, de az ígéret beváltására nem került sor. Diplomatákról, így Ullein-Reviczkyről és Ba­kach-Bessenyeyről Delius gyakrabban kezdeményezett beszélgetést Hatzcal, aki ígéretet tett rá, hogy felvilágosítást szerez a Vkf-2. útján. Az 1944. februári attaséi értekezlet alkalmával végül semmitmondó választ küldtek vele Budapestről, amely Szombathelyi valós meggyőződést nélkülöző frázisait visszhangozta a né­met győzelembe vetett hitről.135 1943 szeptemberében Hätz Isztambulban tartózkodott, miután még au­gusztusban engedélyt kért feletteseitől az izmiri nemzetközi vásár meglátoga­tására. Hazatérve jelentést tett Kádár Gyulának arról, hogy felvette a kapcsola­tot az amerikaiakkal. Szombathelyi, aki azonnal tájékoztatást kapott az eset­ről, kifejezésre juttatta, hogy „nem hisz" a német győzelemben, a politikusok pedig „egyhelyben topognak", így ő maga kívánja kézbe venni „a dolgok irányí­tását". Először — Kádár Gyula szerint — a politikusokat nem is kívánta be­avatni, de később másként döntött.136 Az OSS képviselőivel Hatzot egy Grosz Andor nevű (Grainer, illetve György néven is ismert, német és magyar útlevél­lel rendelkező), zsidó származású ügynök hozta összeköttetésbe, aki régebben együttműködött már az amerikai hírszerző szervekkel, és futárszolgálatot tel­jesített a cionista Jewish Agency isztambuli képviselői és az említett budapesti Mentőbizottság, a Va'adah között. Mindeközben 1942 óta kapcsolatban állt az Abwehr embereivel is. A bonyolult titkosszolgálati hálózat, amelynek Hätz részesévé lett, csak az újabban megismerhető források nyomán válik lassanként, de korántsem telje­sen áttekinthetővé. A kérdéses ügy jól érzékelteti azt is, hogy milyen sok külö­nös, feltáratlan részlet maradt még a béketapogatózások vonatkozásában. A szófiai magyar katonai attasé a „Dogwood" (som, somfa) fedőnévre hallgató Alfred Schwarz (alias Randor) isztambuli OSS ügynök hálózatának egyik fon­tos kapcsolataként működött, „Jasmine" fedőnév alatt. Az OSS vezetésében a titkosszolgálati munkán kívül politikai célok is megfogalmazódtak, különösen 1943-ban, amikor Donovan tábornok,137 az OSS főnöke, a balkáni titkosszolgá­lati műveletek kiszélesítésére nyert felhatalmazást.13 8 A tábornoknak az 1943. augusztusi quebeci konferencián a Balkánon folytatott titkos akciók bővítésére kapott felhatalmazása nagy reménnyel töltötte el több beosztottját - különösen az Isztambulban működőket. A titkosszolgálati eszközök igénybevétele kiter­jedtebb, politikai fordulattal is kecsegtető manőverek végrehajtására adott le­hetőséget, annak ellenére is, hogy a Balkánon tervezett angolszász partraszál­megszállás után együttműködött a Gestapo embereivel. L. Vallomások a holtak házából... I. m, 202. 135 Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (Szovjetunió, 1948. január 5.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2, 95. 136 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gyula) jelentése (1958. október 6.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/3, 138-140. 137 William j Donovan (1883-1959) amerikai ezredes, később vezérőrnagy, az Egyesült Álla­mok hírszerző szervezetének, az OSS-nek élén állt. 138 Yehuda Bauer: Jews for Sale? Nazi-Jewish Negotiations 1933-1945. New Haven, Yale University Press, 1994. 120-144.; Shlomo Aronson: i. m, 206, 217-220.

Next

/
Oldalképek
Tartalom