Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
redes és Bartalis isztambuli attasé 1943 augusztusában Szófiába utazott és tárgyalt Deliusszal. Megállapodtak egy újabb magyar munkatárs kiküldésében, de az ígéret beváltására nem került sor. Diplomatákról, így Ullein-Reviczkyről és Bakach-Bessenyeyről Delius gyakrabban kezdeményezett beszélgetést Hatzcal, aki ígéretet tett rá, hogy felvilágosítást szerez a Vkf-2. útján. Az 1944. februári attaséi értekezlet alkalmával végül semmitmondó választ küldtek vele Budapestről, amely Szombathelyi valós meggyőződést nélkülöző frázisait visszhangozta a német győzelembe vetett hitről.135 1943 szeptemberében Hätz Isztambulban tartózkodott, miután még augusztusban engedélyt kért feletteseitől az izmiri nemzetközi vásár meglátogatására. Hazatérve jelentést tett Kádár Gyulának arról, hogy felvette a kapcsolatot az amerikaiakkal. Szombathelyi, aki azonnal tájékoztatást kapott az esetről, kifejezésre juttatta, hogy „nem hisz" a német győzelemben, a politikusok pedig „egyhelyben topognak", így ő maga kívánja kézbe venni „a dolgok irányítását". Először — Kádár Gyula szerint — a politikusokat nem is kívánta beavatni, de később másként döntött.136 Az OSS képviselőivel Hatzot egy Grosz Andor nevű (Grainer, illetve György néven is ismert, német és magyar útlevéllel rendelkező), zsidó származású ügynök hozta összeköttetésbe, aki régebben együttműködött már az amerikai hírszerző szervekkel, és futárszolgálatot teljesített a cionista Jewish Agency isztambuli képviselői és az említett budapesti Mentőbizottság, a Va'adah között. Mindeközben 1942 óta kapcsolatban állt az Abwehr embereivel is. A bonyolult titkosszolgálati hálózat, amelynek Hätz részesévé lett, csak az újabban megismerhető források nyomán válik lassanként, de korántsem teljesen áttekinthetővé. A kérdéses ügy jól érzékelteti azt is, hogy milyen sok különös, feltáratlan részlet maradt még a béketapogatózások vonatkozásában. A szófiai magyar katonai attasé a „Dogwood" (som, somfa) fedőnévre hallgató Alfred Schwarz (alias Randor) isztambuli OSS ügynök hálózatának egyik fontos kapcsolataként működött, „Jasmine" fedőnév alatt. Az OSS vezetésében a titkosszolgálati munkán kívül politikai célok is megfogalmazódtak, különösen 1943-ban, amikor Donovan tábornok,137 az OSS főnöke, a balkáni titkosszolgálati műveletek kiszélesítésére nyert felhatalmazást.13 8 A tábornoknak az 1943. augusztusi quebeci konferencián a Balkánon folytatott titkos akciók bővítésére kapott felhatalmazása nagy reménnyel töltötte el több beosztottját - különösen az Isztambulban működőket. A titkosszolgálati eszközök igénybevétele kiterjedtebb, politikai fordulattal is kecsegtető manőverek végrehajtására adott lehetőséget, annak ellenére is, hogy a Balkánon tervezett angolszász partraszálmegszállás után együttműködött a Gestapo embereivel. L. Vallomások a holtak házából... I. m, 202. 135 Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (Szovjetunió, 1948. január 5.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2, 95. 136 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gyula) jelentése (1958. október 6.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/3, 138-140. 137 William j Donovan (1883-1959) amerikai ezredes, később vezérőrnagy, az Egyesült Államok hírszerző szervezetének, az OSS-nek élén állt. 138 Yehuda Bauer: Jews for Sale? Nazi-Jewish Negotiations 1933-1945. New Haven, Yale University Press, 1994. 120-144.; Shlomo Aronson: i. m, 206, 217-220.
