Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
lás rövidesen teljesen lekerült a napirendről. Az OSS isztambuli fiókszervezetében nagyobb ívű politikai célok is megfogalmazódtak. A fő cél a náci Németország délkelet-európai uralmának fellazítása, majd ingadozó szövetségeseinek politikai vezetésével, a német belső ellenállással — sőt akár az Abwehr egyes náciellenes tagjaival — kialakított kapcsolatok révén földcsuszamlásszerű változások kikényszerítése volt. Mindezzel — többek reményei szerint — esetleg azt is meg lehetett volna akadályozni, hogy Európa jelentős területei szovjet megszállás alá kerüljenek. Bern mellett éppen Isztambul volt a kiindulópontja az OSS kezdetben meglehetősen sikeres műveleteinek, amellyel mélyen behatoltak a náci Németország politikai és gazdasági felépítményének fontos helyeire, és kapcsolatot tarthattak az ellenállás sejtjeivel, például a Magyarországgal szomszédos Ausztriában.139 A Jewish Agency for Palestine 1943-tól működő isztambuli irodájának egyik feladata volt, hogy a szövetségesek titkosszolgálati és hírszerző szervezeteivel együttműködésben, kapcsolatokat építsen ki a németek által uralt Közép- és Kelet-Európában működő cionista csoportokkal és egyéb ellenállókkal. A Törökországból kiinduló, támogatásokat közvetítő és nem utolsó sorban információs csatornaként működő összeköttetéseknek Budapest volt a legfontosabb állomáshelye.140 A cionisták ki kívánták terjeszteni tevékenységüket távlati politikai célok érdekében is. Azok az országok jöhettek számításba, ahol a zsidóságnak — szorongatott és bizonytalan helyzete ellenére — voltak befolyással bíró pozíciói. Moshe Shertok,141 a Jewish Agency Politikai Irodájának vezetője, aki 1943 augusztusában Isztambulba látogatott, támogatta az említett elképzeléseket, melyekhez akár a zsidóság fegyveres ellenállásának a Balkán felől történő megszervezését is elképzelhetőnek tartotta.142 1943 őszétől tehát a szóban forgó titkos manőverek irányító, központi szereplője az OSS ügynöke, Alfred Schwarz volt, aki korábban a brit SIS (MI6) közép-európai ügyekben illetékes szervezetének munkáját segítette. A prágai zsidó származású Schwarz kiterjedt hálózatot tartott kezében, amelynek szálai a Harmadik Birodalom belső ellenállásáig nyúltak. Schwarz a Jewish Agency isztambuli képviselőivel együtt azt a nézetet képviselte, hogy a győzelem érdekében kamatoztatni kell a tengelyhatalmak Európájának közepébe hatoló, befolyásos hivatali és kormánykörökig — rövidesen a magyar vezérkarig és Kállayig — is elérő kapcsolatokat. Hálózatának általa nagyra értékelt tagjai közül azonban többen a német Abwehr beépített ügynökei voltak. Ez addig nem túl sok veszélyt jelen-139 Jürgen Heideking - Christof Mauch: Das Herman-Dossier: Helmuth James Graf von Moltke, die deutsche Emigration in Istanbul und der amerikanische Geheimdienst Office of Strategie Services (OSS). Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, 1992/4. sz. 567-623.; Siegfried Beer: Alliierte Planung, Propaganda und Penetration 1943-1945. Die künftigen Besatzungsmächte und das wiederzuerrichtende Osterreich, von der Moskauer Deklaration bis zur Befreiung. In: Das Burgenland im Jahr 1945. Hrsg. Stefan Karner. Eisenstadt, Amt der Burgenländischen Landesregierung, 1985. 81-83. 140 Nóvák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944-es magyarországi cionista ellenállás problémájához. Századok, 2007/1. sz. 145-146. 141 Moshe Shertok, később Moshe Sharett (1894-1965) cionista politikus, Izrael első külügyminisztere, majd a Munkapárt színeiben, miniszterelnök (1953-1955). 142 Shlomo Aronson: i. m„ 206-207.
