Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
ahogy Kádár írta — az „őskutatások" alkalmával kiderült, hogy anyja zsidó származású, így feltételezték, hogy a németeknek „nagy híve" nem lehet. Szombathelyi és Ullein-Reviczky találkozott Tömösivel, akinek utazására minden előkészület meg is történt már, amikor „az utolsó pillanatban" Kállay telefonon magához rendelte Kádárt és az út lemondását követelte.12 3 Lépését a következőképp magyarázta: „Én, mint politikus csinálom a magam dolgát. Ti, mint katonák, ebbe ne avatkozzatok, ha a németek rájönnek valamire, én legfeljebb megbukom, mint miniszterelnök, de még mindig vindikálhatom magamnak azt a jogot, hogy mint független ország kormányelnökének szabad kezem legyen a külpolitikában. Azzal tárgyalok, akivel akarok. így ebből még túl nagy baj nem származnék. [...] De [...] ha a katona — a fegyvertárs — is megjelenik a diplomácia porondján, azt már nem lehet kibeszélni, hogy ez nem árulás. Ezért sokáig gondolkoztam a dolgon, és a leghatározottabban megtiltom ezt a lépést."12 4 Kállay nem tűrt ellentmondást, Szombathelyi pedig — amiként Kádár megállapíthatta — nem csinált „szívügyet a dologból". Ullein-Reviczky viszont azt mondta, hogy tovább dolgozik és talál „más módot". Terveit Kádár előtt nem részletezte, a kormányfő döntését elfogadva várakozó álláspontra helyezkedett, amíg úgymond , jobban megérik a helyzet". Kádár megígérte, hogy „minden ilyen irányú ténykedését" támogatni fogja.12 5 Az, hogy a kormány kapcsolatokat keres az angolszászok felé, nem csupán Kádár számára volt ismert, hanem — mint az fentebb már kiderült — a későbbiekben alárendeltségében tevékenykedő Hätz Ottó szófiai katonai attasé előtt is, aki az amerikaiakkal történt nevezetes kapcsolatfelvétele előtt sokat megtudhatott már a szövevényes isztambuli szálakról. Maga Hätz egyébként ismerte is Ullein-Reviczkyt. Az attasé személyét a Külügyminisztériumban megbízhatónak ítélték titkos kapcsolatok kiépítése szempontjából. Egy Ujszászy által a világháború után tett pontatlan, de mégis iránymutató közlés szerint Hätz egyenesen Ullein-Reviczky „közbelépése" által nyerte el későbbi isztambuli kinevezését is. A szovjetek számára készített vallomásában Ujszászy azt állította, hogy Ghyczy Jenő külügyminiszter is bizalommal tekintett az attaséra, aki „közeli barátja" volt Ullein-Reviczkynek.126 Hätz tevékenysége sok fejtörésre adhat még okot a vonatkozó források ugyanis nehezen áttekinthetőek és ellentmondásosak. Az sem teljesen világos, hogy pontosan mikor és hányszor találkozott az amerikaiakkal. Személyének előtérbejutása azonban aligha lehetett a véletlen műve. Feladata szerint a legkülönfélébb kontaktusokat kellett kiépítenie, így nem kerülte ki a szófiai Abwehr képviselőjét, Otto Wagnert („Delius") sem, akivel együtt dolgozott a hírszerzés terén. Budapesten Kádár Gyulával tartotta a személyes kapcsolatot, 123 Kádár Gyula: i. m, 512-515.; „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gyula) jelentése (1958. október 6.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/3, 133-135. Vö. Kádár Gyula visszaemlékezése (autográf változat), 29-30. ÁBTL, 4.1, A-862. 124 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár) imént idézett jelentése. ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/3, 136. 125 Uo.; Kádár Gyula: i. m, 515. 126 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gyula) jelentése (1959. október 28.) ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/1, 172-173. Vö. Vallomások a holtak házából... I. m, 275.; Ujszászy vallomása (1947. június 17.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2. 72.
