Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
A Veressel tető alá hozott előzetes fegyverszüneti megállapodás megerősítette Pálóczi-Horváth hírszerzői pozícióját. 1943. december 3-án azonban ő maga fejtette ki egy terjedelmes memorandumban, hogy „az egész megadás fabatkát sem ér". Az üzenetváltások mégis folytatódtak, a korábbiaknak megfelelően, amit Pálóczi a következőképp összegzett: „Kállayékat én arra akartam szoríttatni, hogy előttünk tisztázzák, mennyire van a hatalom a kezükben [...] milyen százalékban beszélhetnek úgy, mint hatalmon lévő kormány, amely természetesen a hadsereggel is rendelkezik. S ha ez tisztázódik, nyilván nem valami jó eredménnyel, akkor lássanak hozzá politikai sakkhúzásokkal, áthelyezésekkel, személyi lecserélésekkel, konspirációs eszközökkel, hogy kezdetnek legalább az ország egy részében mondhassák, hogy ott valóban kezükben az állami főhatalom."11 8 Pálóczi-Horváthot magyar részről sikertelenül próbálták meg kiiktatni a tárgyalásokból, bár Szegedy-Maszák Aladár — Frey András közreműködésével — kísérletet tett erre. Egy ízben — miután alaposan összeszólalkoztak — Pálóczi-Horváth nekiesett Freynek és — úgymond — „kénytelen volt" őt „megverni, leköpni és kirúgni".119 Mindemellett a britekre is „panaszkodott" és úgy vélte, hogy Magyarország „ügyét" végül úgyis a szovjet csapatok fogják „eldönteni".12 0 A katonai szintű kapcsolatfelvétel kérdése és a Hátszegi-Hatz-ügy Pálóczi-Horváth szerint egyértelmű jelei voltak annak, hogy a Vkf-2. berkein belül is vannak „elemek", amelyek a „szövetségesek felé hajlanak".12 1 Ilyennek tűnhetett a még 1941-ben Törökországba és Bulgáriába akkreditált katonai attasé Hätz Ottó, aki többek közt azért került Szófiába, mert ottani elődje, Aday János, túlságosan jobboldali, nyilasokkal rokonszenvező tiszt volt.122 Ullein-Reviczky 1943 kora tavaszán beavatta Kádár Gyulát, a Vkf-2. vezetőjét abba, hogy kapcsolatban áll az angolszászokkal Törökországban. Ullein-Reviczky abban látta a tárgyalások eredménytelenségének okát, hogy az „eszmecserék fonala" a politikai síkról mindig a katonaira terelődött, ezért közvetítést kért Kádártól Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökhöz. Szombathelyi a vártnál is jobban megörült a lehetőségnek, és bízott abban, hogy a háborúból talán ki lehet válni „nagyobb esztelenségek nélkül". Szükség volt egy megbízható katonatisztre, aki titkos küldetéssel Isztambulba utazhat. Kádár „régi jó ismerősének" Tömösi (Spiller) Jenő alezredesnek a neve merült fel. A választás többek közt azért esett rá, mert — 118 Uo, 131. 119 Uo, 133. 120 Jelentések Pálóczi-Horváthról. Léderer Sándor anyagában. ÁBTL, 3.2.4, K-1629/1, 82. 121 Pálóczi-Horváth tanulmánya. ÁBTL, 3.2.5, 0-8-028, 388. 122 Aday (1938-ig Adelmann) János szófiai katonai attasé még 1940-ben telefonon gratulált Ruszkay Jenőnek a nyilas pártban elfoglalt pozíciójához, amit a defenzív szolgálat lehallgatott. A helyébe lépő Hátszeginek nem volt külszolgálati tapasztalata, előzetes kiképzést sem kapott. A szokásos attaséi feladatokat kellett ellátnia, ügynököket nem verbuválhatott — ezt a Vkf-2 offenzív alosztály, a KOFFA végezte —, de a régebbi és a bővülő hálózat tagjaival tartotta a kapcsolatot. L. Hátszegi-Hatz Ottó működési jelentése (4. sz. melléklet, Bp. 1955. október 20.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/1, 16.; Vallomások a holtak házából... I. m, 502, 510. 535-536, 550, 554. Vö. Ujszászy vallomása (1947. június 17.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2. 71.
