Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
munkaadók nem tudnak segédmunkásokat foglalkoztatni, anyag, megrendelés, forgótőke hiányában. így az ipari segédmunkásság, úgyszintén a kisiparos munkaadó, a legnagyobb nyomornak néznek elébe. A tél küszöbén állva kénytelenek állandóan a Népközösség segélyakciójára feliratkozni, s onnan hetenként 5-15 P gyorssegélyeket elfogadni. A fennálló helyzetnek elsősorban oka a teljes stagnálás, amely a vasúti összeköttetés és a megrendelések hiánya miatt előállott."5 8 Az energiaszükséglet fedezése is súlyos problémája volt a visszacsatolt terület iparának. Miután az üzemek és a városi háztartások zöme — a román kormányok gazdaságpolitikájának megfelelően — olajfűtésre rendezkedett be, fontos nemzetgazdasági érdek fűződött ahhoz, hogy átmeneti időtartamra, legalább egy évig a szükséges román petróleum behozatala biztosítva legyen.59 Emellett a visszakerült terület vasüzemei, s egyes észak-erdélyi iparvállalatai számára szükség volt a Romániában maradt petrozsényi bányák szénkontingenseire is.6 0 A magyar-román kereskedelmi tárgyalások — a kezdeti jó kilátások ellenére — november végéig nem vezettek eredményre. Miután a katonai közigazgatás nem számolt a helyi viszonyokhoz igazodó energiaszükséglettel, a visszatért területek ásványolajtermékekkel való ellátása sokáig jelentős mértékben akadozott. Észak-Erdélyt ugyan be lehetett kapcsolni az anyaország vasúti hálózatába, de az országos hálózattól elvágott Székelyföld vonatkozásában más szállítási módozatot kellett kidolgozni. Az ún. passage (átmenő) forgalmat, vagyis a román területen levő vasútvonalszakaszok ideiglenes használatát ugyanis csupán szeptember 20-ig, illetve esetenként október l-ig engedélyezték a román szervek.61 Mindezen akadályok miatt az ásványolajtermékeket Désig, később Besztercéig tartálykocsikban szállították, itt hordókba fejtették át, a honvédség és a MAVAUT tehergépkocsijain Szászrégenbe, illetve Marosvásárhelyre továbbították, ahonnan a kiürített hordókat azonnal vissza is vitték. A folyékony üzemanyag és a petróleum Marosvásárhelyről a Székely Körvasút vagonjaiban jutott el a székelyföldi fogyasztókhoz. Az ellátás a tartálykocsik és a hordók hiánya, valamint a vasúti szállítás-58 HL, HM, 3253. es., Ein. III. Csoportfőnökség, 114081/1940. sz. 09 A romániai petróleum mielőbbi behozatala kezdetben egy nem állami színtű vállalkozás révén tűnt megvalósíthatónak. Aurel Milea kolozsvári ügyvéd, szállodatulajdonos, volt képviselő a magyar katonai vezetéssel egyességre jutva — kapcsolatai, összeköttetései felhasználásával — 1000 vagon petróleum behozatalát kísérelte meg a kolozsvári és más észak-erdélyi üzemek téli energiaellátásának biztosítása céljából. A részére engedélyezett petróleumkiviteli engedélyt a román hatóságok november végén visszavonták. Mindez abból a feljegyzésből derül ki, amelyet Visky László iparügyi előadó készített Aurel Milea kolozsvári ügyvéddel 1940. október 11-16. között folytatott tárgyalásairól. A feljegyzést a bukaresti magyar követség 1940. november 11-én továbbította Rosty-Forgách Ferenc követségi tanácsoshoz, a Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársához. MOL, K 69, 733. cs., 1940-7-d. és 1940-XII-a-6. dosszié. 60 Az 1940. októberi kereskedelmi tárgyalások során a magyar fél 40 000 vagon petrozsényi szén ellenében hasonló kontingenst ajánlott fel az Erdővidéki Bányaegylet német tulajdonban levő köpeci bányájából. Ezen utóbbi bánya vasúti állomása az Olt bal partján, román területen feküdt, ezért szenének értékesítése Romániában volt elképzelhető. L. A magyar-román tárgyalások III. szakosztályának jelentése (1940. november 29.). MOL, K 69, 732. cs., 1940-XI-a-l. dosszié - Románia. 61 Rosty-Forgách Ferenc feljegyzése a „Beszterce-Szászrégen közötti teherautószállítás ügyében" (1940. október 21.). MOL, K 28, 81. cs., 132. tétel, 1940-L-20708. sz.
