Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

beadvány stílusát, vagy egy hivatásos írnok nem tisztázta le a kérelmező „saját maga által" írt fogalmazványát.1

9 Jelenleg sajnos még rendkívül keveset tudunk arról, hogy a kérelem mikéntjutott el az uralkodó kezeihez. A szerencsések egy szűk körének persze sikerült audienciát nyerni, amelyen szóban kifejthették kérelmük lényegét, és kegyes engedélyt kaptak arra, hogy írásbeli kérelmet nyújtsanak be.2

0

Többségük viszont udvari megbízottakon keresztül próbálkozott, természetesen akkor, ha maguk nem a hatalom szerveinél szolgáltak és nem az egyes „hivatalok között" adták tovább kérelmüket. Az uralkodó a legtöbb esetben nem hozta meg gyorsan döntését, de a kérelem hátoldalára ráírta azon hivatal (például a Cseh-Osztrák Kancellária, a Magyar Kamara stb.) fejének nevét, melynek kötelessége volt vótumot, azaz megalapozott véleményt adnia. Egy özvegyi nyugdíj odaítélése kapcsán például Mária Terézia (1740-1780) 1763-ban fontos bejegyzést tett: „A jövőben, amikor vótumot adnak az ügy összes körülményének figyelembevételével, minden esetben javasoljanak nekem egy rezolúció-tervezetet, mivel az udvari hivataloknak kötelessége meghatározott rendben tanácsot adni nekem, annak érdekében, hogy korlátlan hatalmamnál fogva a saját belátásom szerint hozzak döntést."2

1 Mivel a rezolúciókkal és ajánlásokkal ellátott kérelmek napjaikban szétszórva találhatók meg a különböző hivatalok fondjaiban, sőt néha hiányoznak az uralkodóhoz benyújtott kérelmek eredeti példányai, a dolog lényegét azon Jegyzőkönyvi kivonatok" alapján tudjuk csak rekonstruálni, amelyek az alattvaló kérésének rövid kifejtését, a felelős tanácsos vótumát, és az uralkodó rezolúcióját tartalmazzák - egyes esetekben a kérelmen csak az egyszerű „Piacet" vagyis Jóváhagyva", vagy a „Verstanden" vagyis „egyetértek" szavakkal, más esetekben a javasolt döntéshez írt részletes kommentárokkal.22 A folyamodványok és kérelmek benyújtásának új (a régivel parallel) gyakorlata a Habsburg Monarchiában II. Józsefnek (1765-1790, a Habsburg-ház tartományaiban 1780-1790) a Szent Római Birodalom trónjára lépésével (I. Lotaringiai Ferenc halála után 1765-ben) alakult ki. Abból a célból, hogy ő jobban megismerje az uralma alatt lévő területeket és népeket, számos utat tett, melyek során még az ország legtávolabbi sarkaiba is eljutott. Utjai során arra törekedett, hogy első kézből szerezzen hiteles információt a gazdaság állapotáról, a parasztok helyzetéről, a hadsereg szükségleteiről, a büntetés-végrehajtás kö-19

Pl. a Magyar Királyi Kancellária fondjaiban megtalálható Josef Küntzler nyugalmazott és rokkant katonatiszt kérelme, amelyen a „magam fogalmaztam" megjegyzés is látható. A kérelem szakszerű stílusa, illetve finom és magabiztos „profi" kézírása azonban különbözik a katonatisztekre jellemző kérelmek stílusától. MOL A 39 580/1770. 20

Audienciára történő hivatkozást találunk például Paxi Antal testőr kérelmében. ÖStA, FHKA UC, Fasz. r. Nr. 423, Nr. 3 ex Sept. 1773, fol. 139r. 21

ÖStA, FHKA, UC, Fasz. r. Nr. 603, Subd. 1, Nr. 9 ex Oct 1763, fol. 350. 22

Csak a bécsi Udvari Kamarában született döntés arról 1769-ben, hogy egy különleges fondban megőrzik az uralkodóhoz írt összes kérelmet, amelyekre az uralkodó saját kezűleg írta rá a hivatal elnökének nevét. Jelenleg e fondban kronológiai rendben őrzik a kérelmeket és a rezolúcióval ellátott jegyzőkönyvi kivonatokat. A 18. századra vonatkozóan 1. ÖStA, FHKA, Österreichisches Camerale (továbbiakban: ÖC), Protokolle über allerhöchst signierte Bittschriften, Fasz. r. Nr. 2142 (1769-1772); 2143 (1773-1775); 2144 (1776-1789); 2145 (1790-1800).