Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
hogy utóbbi fizesse ki a Melem által felhalmozott tartozást.119 Több tiltással szerepel még az iglaui Paul Schinobitz (4), Jacob Kramer (4), valamint a két pozsonyi kiskereskedővel kapcsolatban álló Hans Larntrog.120 A térségből említhető mégMeseritz, amelyet Ember Győző a hat legnagyobb forgalmat bonyolító morvaországi település közé sorol.12 1 A Tiltáskönyvben csak egy alkalommal szerepel. A Sziléziába tartó útvonal térségéből Prosnitz (3), Olmütz (6) és Landskron (1) említhető.122 Az olmütziek tiltásai négy személyhez köthetők, akik közül két tímárnak sikerült azonosítani a foglalkozását. Az olmütziek kintlévőségei általában kis összegűek, csak egy esetben találunk 100 forint fölötti követelést. Érdekességképpen viszont megjegyezhető, hogy az innen érkezett követelések fele az 1530-1540-es évek fordulójára, a másik fele pedig hosszú szünet után az ötvenes évek második felére esik. Csehországból csak egyetlen település, Neuhaus (ma: Jindrichuv Hradec) regisztrálható, öt tiltással. A helynév lokalizálását az is megerősíti, hogy a szomszédos dél-morva térségből több város polgárai kereskedelmi, sőt Iglau esetében rokoni kapcsolatban álltak a pozsonyiakkal. Továbbá Ember Győző is említi, hogy a neuhausiak folyamatosan kereskedtek Magyarország felé, és tevékenységük fő vámhelye Pozsony volt.12 3 Az alacsony szám a városka gazdaságföldrajzi helyzetével magyarázható, a neuhausiak számára ugyanis valószínűleg nagyobb jelentőséggel bírtak a linzi vásárok, mint a keleti irány. Egy neuhausi asszony ügyén keresztül szemléletes pillanatképet kapunk egy Mathes Stachius nevű olmützi kereskedő kapcsolatrendszeréről. Stachius 1555 júliusának elején kis összegű tiltást jegyeztet be. Ugyanezen hónap végén néhány napos eltéréssel már vele szemben nyújtanak be készpénzes követeléseket. A tiltó személyek között van a pozsonyi felső réteg két kiemelkedő tagja: Valt Preuss és Paul Klingenschmid, rajtuk kívül pedig még egy nagyszombati, egy bécsi, egy marcheggi polgár és a már említett neuhausi asszony.12 4 Szilézia Az 1542. évi vámnaplók adatai szerint a sziléziai kereskedők nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a morvaországiak. A boroszlóiak/breslauiak szinte teljes behozatalukat, kivitelüknek pedig egyharmadát a pozsonyi harmincadon keresztül szállították.12 5 Mindennek fényében nem meglepő, hogy ebből a 119 A második tiltásban említik, hogy Bécsben már tárgyalták az ügyet, amelyet végül a nádori törvényszék elé vittek, és Bornemiszának 1566-ban ki kellett fizetnie a tartozás utolsó részletét. Bessenyei J: Menekültek... i. m. 23. 120 a vámnaplók szerint 1542-ben közepes vámértékű behozatalt bonyolított. Ember Gy.: Magyarország nyugati külkereskedelme i. m. 515. 121 Uo. 326. 122 Landskron azonosítása kérdéses, nagy valószínűséggel az Olmütztől kb. 60 km-re fekvő mai Lanskrounról van szó és nem a dél-lengyelországi Lanckoronáról. Csak egy kis összegű tiltás érkezett innen egy Philip Nahu(Naju) nevű személytől. AMB VB a i 1 fol. 88r. 123 Ember Gy.: Magyarország nyugati külkereskedelme i. m. 327. 124 AMB VB a i 1 fol. 119r-v. 125 Ember Gy.: Magyarország nyugati külkereskedelme i. m. 237., 327.
