Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135

galleni és az ulmi tiltások is hasonló tendenciát mutatnak. Előbbi csoportban 15 tiltásból kilencnél, utóbbiaknál 16 tiltásból nyolcnál jártak el személyesen. Az itt vizsgált adategyüttes alapján tehát egyértelműen cáfolható az az általánosító jellegű megállapítás, miszerint a dél-német kereskedők nem jöttek volna „túl" Bécsen keleti irányban; bár tegyük rögtön hozzá: a Magyar Királyság „belpolitikai fővárosa" nem feküdt messze a Habsburgok bécsi rezidenciavárosától. Az eddig vizsgált csoportokon túl a Morva- és Csehországból, illetve a Sziléziából érkezett tiltások szolgálnak még elemezhető halmazzal. Az előbbi térségből érkezett 70 követelés 65,7%-át (46) személyesen jelentették be. A képviselők alkalmazása tehát közel olyan alacsony, mint a bécsieknél. Mindebből egyértelmű, hogy á morva kereskedők ugyancsak gyakran tartózkodtak Pozsonyban. A sziléziaiaknál 56,6% a képviselő útján tett bejelentések aránya. Ez a térség tehát a dél-német városoknál tapasztalt arányokhoz hasonló tendenciát mutat. Itt is figyelembe kell vennünk, hogy a cseh-morva térséghez képest nő a Pozsonytól számított távolság. I. 1. 5. Egyéb információk A forrás eddig még nem elemzett adalék-információi közül a törlesztések kérdésköre szolgál elemezhető információcsoporttal. A közel 1400 tiltás mintegy 11%-ánál értesülünk törlesztésről: 149 bejegyzésnél teljes törlesztés valószínűsíthető, míg tíz tiltásnál részleges törlesztés történt. Az alacsony esetszám ellenére fontos, hogy bepillantást nyerünk a Verbotbuchban szereplő tartozási ügyek további alakulásába. A teljes törlesztéseknél 126 esetben ismerjük az adósság mértékét. Az adatokból az szűrhető le, hogy leghamarabb, illetve leggyakrabban az alacsony összegeket törlesztették. A tíz forint alatti összegek 38%-kal részesednek, a 10-49 forint, illetve az 50-99 forint közötti kategóriák aránya majdnem pontosan megegyezik az ide sorolható adósságoknak a teljes adatbázison belüli részesedésükkel. A 100-199 forint közöttiek közül csak ötöt törlesztettek. A 200-499 forint közötti kategóriánál még találunk 15 teljes törlesztést, 500 forint fölött viszont már összesen csak nyolc ilyen esetet ismerünk. Két 1000 forintos tétel volt a legnagyobb összeg, amelyet törlesztettek. A részleges törlesztések adósság-összegei viszont az 1-499 forint közötti tartományban egyenletesebb eloszlást mutatnak. Öt tétel 100 Aft alatti, míg szintén öt 100-500 forint közé esik. A két legnagyobb egy 400 és egy 457 Aft értékű tartozás. A törlesztések és a tiltó személyek származása között nem mutatható ki tendenciaszerű összefüggés. 94 pozsonyi és 10 bécsi mellett szinte az összes jelentősebb város és térség képviselteti magát 1-2 olyan tiltással, amelyet törlesztettek. A tiltott személy foglalkozása szempontjából legnagyobb arányban a kereskedők vannak jelen azok között, akik törlesztették tartozásukat. Az itt jelentkező 30% körüli arányuk azonban messze elmarad az összes tiltott személyhez viszonyított 64,5%-os részesedésüktől. Másképpen kifejezve a 665 kereskedőnek besorolt személyből mindössze 42 törlesztett. Legnagyobb arányban a cserepezők adták meg tartozásukat (tizenháromból 12 mester), ugyancsak magas még ez az arány a pékeknél (12 törlesztés a 32 tiltásból). Végül egy konkrét példával szeretnénk illusztrálni a Verbotbuch adatainak sokrétű hasznosíthatóságát. A vagyoni elithez sorolt kereskedő, Paul Klingen-