Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135

zogtak. Utóbbi feltételezést olyan ügyek is alátámasztják, amelyeknél feltűnő­en kis összegek szerepelnek. A huszonnyolcból 16 tiltásnál 50 forint alatti adós­ságot jelölnek meg, és hét esetben még a 10 forintot sem éri el az összeg. Nyil­vánvaló, hogy az utóbbi adatok még egy házrész valós árának sem felelnek meg. Hatszor fordul elő 50-100 forint közötti summa, a fennmaradó hat tiltás pedig a következő összegekkel szerepel: 100, 112, 156, 163 Aft, végül két esetben jelölnek meg 200 forintot.19 Viszonyításképpen a korszak végrendeleteit hívhatjuk segítségül. A Pro­tocollum Testamentorum második kötetében 391-ből 258 végrendelkező említ legalább 271 házat vagy házrészt. Az ingatlanok értékére vonatkozóan ebben a forráscsoportban is kevés információt találunk. Bár itt az ingatlan értékének megbecsülésénél a Tiltáskönyvhöz képest ellenkező irányú tendenciát valószí­nűsíthetünk, azaz a végrendelkezők minden bizonnyal inkább túlbecsülték há­zuk értékét, mégis a valós értékekhez sokkal jobban közelítő adatokra számít­hatunk. A legnagyobb értékben két, egyenként 350 forintot érő házról van ada­tunk. Említenek még egy 310, illetve egy 210 forint körüli értékkel bíró házat, míg egy testamentumban egy 174 forintos árról olvashatunk.2 0 A Tiltáskönyvben a második leggyakrabban előforduló ingatlantípus a szőlő. A polgárok által követett befektetési stratégiákban kiemelkedő szerepet töltöttek be ezek az ingatlanok. Erre szolgál bizonyítékként, hogy az 1529 és 1557 közötti végrendeletekben 277 testáló legalább 637 szőlőskertről rendelke­zik. Ehhez az adatgazdagsághoz képest a Verbotbuchhan sokkal kevesebb infor­mációt találunk: 27 tiltás vonatkozik szőlőkre. A negyvenes évek végétől gyak­rabban követik azt, a várostörténeti kutatás szempontjából örvendetes szokást, hogy megjelölik a dűlőnevet. Összesen 11 esetben szerepel ilyen adat. Többek között két-két alkalommal fordul elő a végrendeletekben is gyakran említett Hohenay és a Thonawleuten, illetve a Leffler dűlő. Egy-egy alkalommal olvasható a Vödric nyugati oldalán található Hausperg, valamint a testamentumokban leggyak­rabban előforduló Széplaki-dűlő. A szőlők értékét tekintve a házaknál már részletezett vizsgálati szempon­tot kell követnünk. Tizenhét esetben ismerjük az adósság mértékét. Ebből öt tiltásnál 10 forint alatt van az összeg, nyolc esetben 10-35 forint közé taksálják a tartozást, egy-egy tiltásban szerepel 40, illetve 80 Aft, végül két tételnél talá­lunk 100 forint adósságot. A terméssel együtt említett szőlőskertek esetében az értékek: 50, illetve 80 Aft. A Végrendeleti Könyv három testamentumában összesen hét szőlő értékét adják meg: 170, 143, 140, 80, 70, 35 és 30 forint.21 Megállapítható tehát, hogy a szőlőkre vonatkozó tiltások adósságösszegei jóval közelebb állhattak az ingatlanok tényleges értékéhez, mint a házak esetében. Egy 1555. évi bejegyzésből arról is értesülünk, hogy a tiltó személy fél évvel a 19 L. .még I. 1. 3. alfejezet. 20 AMB PT II. 4 n 2 fol. 213v, 342r, 58r, 240r és 344v. 21 AMB PT II. 4 n 2 fol. 23Ív, 352r, 363v. Elvétve más forrásokban is találunk utalást szőlő ér­tékére, így az Actionale Protocollum 1540-ből említ egy szőlőt, amely egy végrendelkezőtől a városra szállt, és később mintegy 30,6 forint értékben eladták. AMB 2 a 2 PA II. fol. 48r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom