Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
A vizsgált időszakot kisebb szakaszokra bontva találunk tendenciaszerű változásokat. Az első 11 esztendőben viszonylag alacsony az egy évre jutó bejegyzések száma. Mivel 1538-ban júniusi az első tiltás, így az átlag számításánál ezt az évet figyelmen kívül hagytuk, hiszen elképzelhető, hogy az év első felében is születtek hasonló ügyek, csak azok nem (ide) kerültek bejegyzésre. így 1539-1549 között 34,5 az átlag. Pregnáns változás 1550-től érzékelhető. Az 1550-1556 közötti időszakban átlagosan 92,3 tiltás érkezett be. Az utolsó években az átlagérték csökkenést mutat. Mivel 1566-ból az utolsó tiltás áprilisi, így az átlag számításánál ezt az évet sem vettük figyelembe. így az utolsó hét esztendőben 50,4 az egy évre jutó ügyek száma. Az ötvenes évektől rövidül a bejegyzések átlagos terjedelme, a megfogalmazás még tömörebbé válik. Míg korábban egy oldalon 3-4 tiltást közöltek, addig ez az adat az utolsó két szakaszban akár 10-12-re is emelkedhet. Amint az a fenti ábrából is leszűrhető, két évből egyetlen tiltást sem tartalmaz a városkönyv: 1558-ból és 1562-ből. Az 1557-ben utoljára bejegyzett tilalom után a következő megjegyzés olvasható: „Dises jar ist khain verpott einkhumen."6 Bár ez önmagában megmagyarázná a „hiányt", mégis kissé szkeptikusan értékelhetjük a mondatot, hiszen a két szomszédos évből 40, illetve 46 tiltás szerepel. 1562-ben még csak utalást sem találunk az említett jelenségre. Nem tudni tehát, hogy e két esztendőben valóban nem tettek tiltást, vagy inkább máshová jegyezték be azokat.7 Elképzelhető, hogy 1558-ban valamilyen komolyabb problémával küzdött a városi adminisztráció, vagy eddig ismeretlen okból jelentősebb forráskieséssel kell számolnunk, mivel ebből az évből jelenleg nem ismerjük sem a belső tanács esküdtjeinek névsorát, sem a bíró és a polgármester személyét.8 A 7-10 esztendős periódusok átlagértékéhez mérten két kiugró évet regisztrálhatunk. Az 1541. évi 80 tiltás több mint kétszerese az első periódus átlagának, az 1552. évi 148 tilalom (a legmagasabb szám a teljes 29 éven belül) pedig több mint másfélszerese az idevonatkozó középértéknek. Érdemes megemlítenünk, hogy az említett Végrendeleti Könyv (Protocollum Testarnentorum II. köt.) ezekre az évekre jellemző adatai hasonló tendenciát mutatnak: 1529-1557 között évi átlagban 13,5 végrendeletet foglaltak ugyanis írásba, 1541-ben viszont 23, 1552-ben pedig 39 végakarat került bejegyzésre (ez is a legmagasabb érték a teljes időszakban). Szembetűnő, hogy a két év egybeesik a Magyar Királyságot ért jelentős negatív hatású hadi eseményekkel. Kényelmes lenne a két forrás kiugró számú dokumentumot produkáló éveit azzal magyarázni, hogy az országos jelentőségű események rosszra fordulásától tartva a polgárok egyrészt utolsó rendeléseik lejegyeztetésével igyekeztek felkészülni a legrosszabbra, illetve ugyanezen okból nagyobb figyelmet szenteltek kintlévőségeik behajtásának is. Valójában egyik forráscsoport itt vizsgált adatai sem magya-6 AMB a i 1 Verbotbuch (a továbbiakban: VB) fol. 134v. 7 Leszámítva a nyitó és a záróévet, hosszabb szünettel csak 1559-ben találkozunk, amikor az utolsó két és fél hónapból nem szerepel tiltás. 8 A korszak pozsonyi tisztségeihez 1. Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi politikai elit a XVI. század első két harmadában. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 14. (2007: 2. sz.) 1/1. sz., ill. 1/3. sz. archontológiai táblák.