Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
rázhatok egyértelműen a fenti okokkal. A Verbotbuch 1541. évi tiltásainál még jelentős időbeli eltolódást tapasztalhatunk, azaz nyolc tétel kivételével az összes bejegyzés májustól datálódik, tehát míg az év első négy hónapjában csak elvétve tettek tiltásokat, addig a fennmaradó nyolc hónapban közel annyit, mint az előző három évben összesen. Ez talán arra engedne következtetni, hogy a polgárok az év közepe felé értesültek a várható katonai fenyegetésről, és ezért sűrűsödtek meg a tilalmak. 1552-ben viszont nem mutatható ki ilyen eltolódás, ott már január-februárban is 10-11 tiltás szerepel. Az elsőre logikusnak tűnő feltételezés tehát ennek ismeretében nem igazolható. Ki kell emelnünk, hogy 1541-ben a bécsi, illetve főként a nürnbergi és az augsburgi polgárok az összes tiltáshoz viszonyított arányukon felül képviseltetik magukat. Az eltérés a bécsiek esetében csak kismértékű, a nürnbergiek viszont az összes tiltásra vonatoztatott arányuknál 2,5-szer nagyobb részesedéssel képviseltetik magukat; az augsburgiaktól származó bejegyzéseknél pedig megállapítható, hogy az összes innen érkező tilalomnak (47) közel a negyedét (10) 1541-ben jegyezték be. Ennek az évnek a magas értékeihez tehát nyilván hozzájárultak a három város polgáraihoz köthető magas tiltásszámok. A csúcsévben (1552) pedig a pozsonyiak vannak a teljes metszetben képviselt részesedésükhöz képest túlreprezentálva. Hasonló arányokat mutatnak még az iglaui (ma Jihlava) és a boroszlói (breslaui) polgároktól ebben az esztendőben érkezett tilalmak, valamint az egyébként csak kisszámú tiltást bejegyeztető ulmiak és steyriak is 1552-ben jelentkeznek követeléseik nagyobb részével. I. 1. 2. A tiltás alapjául szolgáló adósság összege A Tiltáskönyvben szereplő személyek vizsgálatánál tudnunk kell majd, hogy megállapíthatunk-e tendenciaszerű jellemzőket egy adott város polgáraira vonatkoztatva a tiltások alapjául szolgáló adósságösszegek tekintetében. Ezen adatoknak a későbbiekben szerepük lesz majd olyan információcsoportok vizsgálatánál is, mint például a tiltások tárgya, a tiltó és a tiltott személyek neme, származása, foglalkozása stb. Nagyfokú bizonytalansági tényezőt jelent a többféle számítási és valós pénz említése, amelyek jelölése nem mindig következetes. A leggyakoribb a magyar forint, a rajnai (rénes) forint, valamint ritkábban az ausztriai pénzrendszerhez illeszkedő számítási font és schilling fordul még elő. Annak érdekében, hogy a további elemzések számára egységes formában jelenjen meg a végösszeg, a különböző pénznemeket magyar forintra átszámolva próbáltuk alapul venni. Leginkább a gyakran következetlenül jelölt dénártípusok átváltása okozott gondot. Az esetleges pontatlanságok jelentőségét szerencsére mérsékli, hogy ezeknek a váltópénzeknek az átváltásánál bekövetkező esetleges „csúszások" a végösszeg két tizedes pontossággal megadott értékét csak kismértékben módosítják.9 Végül megjegyezendő, hogy nem minden tiltásnál adták meg az adósság 9 Az említett pénznemek átszámolásánál a Baraczka-féle számítási értékeket vettük alapul. Baraczka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez (1540-1560). Levéltári Közlemények 36. (1965: 1. sz.) 235^-254. Az átváltási bizonytalanságoknál mindig a kisebb értéket vettük figyelembe. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Buza János professzor úrnak, hogy segítségemre volt a pénznemek kérdéskörénél.
