Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Az egyre nagyobb volumenű osztrák támogatásra azért is nagy szükség volt, mert 1521 után a folyamatosan pusztuló déli területeket már nem lehetett a Dunán és a Száván ellátni, hiszen a Dráván Eszéktől feljebb nagyobb hajókkal nem lehetett muníciót szállítani.18 0 Horvátország ellátása pedig csak a Mura folyón és Krajnából a Száván keresztül volt megoldható, és az osztrák tartományok számára valóban egyre inkább élet-halál kérdése volt, vajon sikerül-e feltartóztatni az oszmán csapatokat még horvát területen.18 1 Ausztria érdeklődését jelzi, hogy a szlavón rendek részére június 3-ra összehívott körösi gyűlésére Stájerország elküldte követül Sigismund Weichslberget, aki arról számolt be, hogy a gyűlés a bán távollétében eredmény nélkül oszlott fel.182 Az pedig már túlment a fegyverbarátság határán, hogy Korbáviai János azt kérte Salm főhadparancsnoktól, hogy az engedetlen szlavón nemesek megbüntetésére küldött Kerecsényi Pál vicebánnak adjon annyi gyalogost, amennyi ehhez szükséges. Az osztrák főparancsnok realitásérzékét mutatja, hogy megtagadta ezt a kérést.18 3 A következő esztendőkből rengeteg forrás szól az osztrák tartományok részvételéről a horvátországi védelem megszervezésében, 1525-ben például 1500 lovast küldtek a Jajca felmentésére indított hadjáratba. Aktív hozzájárulásuknak köszönhetően megszűnt az örökös tartományok pusztulása, és büszkén írta Ferdinánd főherceg császárbátyjának, V Károlynak, hogy „ami a törököket illeti, mióta embereim Horvátországban vannak, semmi rosszat nem tudtak tenni".18 4 Ettől függetlenül persze nem beszélhetünk önkéntes áldozatvállalásról, hiszen cserébe a határszéli horvát és szlavón nemesek híreket szállítottak, szervitoraikat fegyverben tartották, az évről-évre megjelenő ausztriai segélycsapatokat pedig Horvátország és Szlavónia élelmezte.18 5 Az osztrák segítségnyújtás ugyanakkor egyáltalán nem ütközött a budai kormányzat akaratával, így 1526-ig joggal beszélhetünk együttműködésről a magyar király által kinevezett bán és az ausztriai segélycsapatokat irányító főhadparancsnok között.18 6 180 Ezt Burgio 1526. augusztus 20-án kelt jelentéséből tudjuk. „A török hajóhad elkezdett felfelé nyomulni a Dráván, ami azt jelenti, hogy a cél Magyarország, mert csak Eszékig hajózható a Dráva ekkora hajókkal..." Mohács. Szerk. B. Szabó János. (Nemzet és emlékezet) Bp. 2006. 91. Az 1523. évi bécsújhelyi tárgyalásokon is kimondásra került ez a fontos geopolitikai felismerés a Nándorfehérvár visszafoglalására indítandó hadjárat tervezése közben. „De victualibus usque ad Nadoralbam provideri poterit ex multis locis ex Germania et Hungaria ac Moravia per Danubium, ex Stiria, Corintia, Carniola et Sclavonia per Dravum et Savum...adduci." Kiysztof Szydlowiecki kancellár naplója 1523-ból. Sajtó alá rend. Zombori István. Bp. 2004. 137. 181 A belső-ausztriai rendek kapitányai 1522. május 7-án úgy határoztak, hogy a stájer nehézlovasságot Celjében kell állomásoztatni, mert onnan bárhová lehet őket küldeni a Száván hajókon. Thallóczy L. - Hodinka A.: Horvát véghelyek okit. LXXL. 182 Uo. LXXXIV 183 1522. jún. 26. Uo. CII. 184 Idézi Rázsó Gyula: A Habsburg birodalom politikai és katonai törekvései Magyarországon Mohács időszakában. In: Mohács. Tanulmányok i. m. 133. 185 1522 márciusában egy tervezetben Ferdinánd tanácsosai is hangsúlyozták, hogy a várak élelmezése miatt fontos a magyarokkal való jó együttműködés, és katonai sikerek csak a horvát bán együttműködésével érhető el. Thallóczy L.: Jajca okit. CCXXV lbB 1526 tavaszán II. Lajos azt parancsolta Batthyány Ferenc bánnak, hogy segítse az idegen csapatok ellátását, „ad alendas gentes prefati domini archiducis, ne inopia et defectu vei eciam caristia victualium cogantur illas partes vacuas deserere..." Laszowski. E.. Mon. Habs. I. 1.
