Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
tehát a felülről jövő uralkodói akarat kinyilvánításának és az alulról jövő nemesi közösségi igény megfogalmazásának egyaránt színtere volt, és a hadba vonulások, mozgósítások11 9 mellett a szlavón nemesség legfontosabb szocializációs terepének számított. A fenti példához hasonlóan a zágrábi püspökkel évtizedeken át folyó tizedper is megmutatja a rendi fejlődés határait Mátyás időszakában. Ennek a procedúrának a története már ismert Pálosfalvi Tamás jóvoltából,12 0 ezért csak a tanulságok levonására szorítkozunk. A 15. században akkor volt a rendeknek lehetőségük követeléseik érvényre juttatására, ha azok egy adott politikai szituáció megoldása érdekében találkoztak a királyi akarattal. Az uralkodói szándék hiánya egyben a rendi igények kudarcát is jelentette. Ennek ellenére nem tekinthetünk csupán elvetélt kísérletként a tizedper évtizedeire, hiszen a hosszú procedúrában a nemességnek egységesen kellett megfogalmaznia érveit, és a századforduló nobilitásai már mások voltak, mint harminc évvel korábbi elődeik. A kiváltságaikért való fellépés egymásrautaltságukat erősítette, egységesebbé váltak, a törökellenes védekezés miatt ugyanakkor az udvar felé is szorosabb viszony épült ki. Ez a két egymással párhuzamos és egymást erősítő folyamat lehet a szlavón rendiség megerősödésének alapja, melynek gyökerei az 1470-es évekre nyúltak vissza.12 1 Az állandó kihívásokban való szocializálódás során jutott el oda a szlavóniai nemesség, hogy a Mátyás halála utáni zűrzavaros esztendőkben egyre szervezettebben és mind több sikerrel tudott fellépni érdekei védelmében. Erre szükség is volt, hiszen 1490-től kezdve Szlavóniában komoly problémák jelentkeztek, amelyeket egészen a középkori magyar állam bukásáig nem sikerült teljesen megoldani. A Mátyás király halála utáni hónapokban történt a következő fontos lépés a szlavón „államfejlődésben". A tartomány helyzetét nagyban módosította a két ellenkirály, Ulászló és Corvin János között létrejött szerződés.12 2 Az 1490. július 31-én megkötött farkashidai egyezmény értelmében Ulászló odaígérte a hercegnek — a bosnyák király cím mellett — örök jogon Szlavóniát, mintegy dukátusként, valamint életére a királyi tisztségviselőként értelmezett horvát-dalmát báni tisztséget is. Ezzel az aktussal a magyar uralkodó akaratából Corvin János fennhatósága alatt egy új — eddig nem létezett — „államalakulat" született volna meg.12 3 A terv azonban kül- és belpolitikai okok miatt — 119 Legalább két esetben tudjuk, hogy mozgósítottak, amikor a konkrét harci cselekményekről hallgatnak az eddig előkerült források. Az egyik eset 1476-ban volt, amikor Ali pasa Erdélyt és a Temesközt pusztította, a másik pedig 1521-ben, Nándorfehérvár ostroma idején. 1476-ra 1. Pálosfalvi T.\ Grebeni Hermanfi i. m. II. 300., ill. 1521-re: MOL DL 36925. 120 Pálosfalvi T.: Grebeni Hermanfi i. m. II. passim 121 Martyn Rady elsősorban a Jagelló-korszakra gondolt, amikor arra a következtésre jutott, hogy az állandó háborúskodás szorította rá az uralkodókat, hogy alattvalóikkal mind többet és rendszeresebben tanácskozzanak, és ez nagyban kihatott a magyar országgyűlés intézményére. Szlavóniában ez a folyamat néhány évvel korábban megkezdődött, ám csúcspontját itt is II. Ulászló és II. Lajos idején érte el. Martyn Rady: Rethinking Jagiello Hungary (1490-1526). Central Europe vol. 3. Nr. I. (May 2005) 3-18. Magyar nyelvű ismertetése: Gulyás László Szabolcs: A Jagelló-kor átértékelése. Klió 15. (2006: 2.) 40-47. 122 A Mátyás halálát követő káoszra 1. Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején. Levéltári Közlemények 49. (1978) 61-79. 123 Thallóczy L.: Jajca okit. CL.
