Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Elemér.81 Mind a két tartomány együttesen, követei útján képviseltette magát — sokkal rendszeresebben horvát társaiknál8 2 — a magyar országgyűléseken,83 és csupán partikuláris jogokkal bírtak magyarországi társaikhoz képest. Ez abban mutatkozott meg, hogy vérdíjuk csupán a fele volt társaikénál,8 4 és a szlavóniai vagy erdélyi köznemesek nem kerülhettek be a királyi tanács ülnökei közé.8 5 További hasonlóság volt az erdélyi berendezkedéshez, hogy a szlavóniai nemesség pereinek legfelső ítélkező fóruma az országbírói ítélőszék volt, ahová a báni törvényszékről lehetett fellebbezni.8 6 Sőt 1519-ben törvénybe iktatták azt is, hogy Erdélyben és Szlavóniában ugyanaz legyen a peres eljárás gyakorlata, mint a szűk értelemben vett Magyarországon.8 7 További egyezés, hogy a királyi intitulatúrában nem található meg Szlavónia és Erdély, Mohács előtt nincsen a rex Croatiae mintájára rex Sclauoniae az uralkodó címsorban és a koronázáskor felvonultatott zászlók között sem szerepelt Erdély vagy Szlavónia címere.8 8 Mindezek a sajátosságok tehát élesen megkülönböztetik a két — többségében már a középkorban is vitathatatlanul délszlávok — lakta területet, Horvátországot és Szlavóniát egymástól. A különbség megfigyelhető a horvát-dalmát és a szlavón bán befolyásának vizsgálatakor is. Ahogy az már a fentebb idézett oklevélből is kiderült, a tartomány élére kinevezett szlavón bán bírói joghatósága alól sokan eleve mentességet szereztek. Ez a horvát báni címnél kisebb befolyást feltételez, amelyet más adatok is alátámasztanak. A szlavón bánt hasonló szisztéma szerint nevezte ki posztjára az uralkodó, mint horvát társát, ám a kiválasztásban kevesebb szempontot kellett mérlegelnie.8 9 A középkor folyamán többször látunk arra 81 Mályusz E.: Rendi társadalom i. m. Különösen 94-97., valamint Uő: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 2.) Bp. 1988. passim. Legújabban az erdélyi államfejlődésről 1. Oborni Teréz: Tartományból ország: erdélyi változások a 16. század első felében. In: Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp. 2004. 165-178. 82 Erre a fontos különbségre az osztrák történetírás is felfigyelt. Thomas Winkelbauer: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im Konfessionellen Zeitalter. Teil 1. (Österreichische Geschichte 1522-1699.) Wien 2003. 27. 83 Ennek mechanizmusát a későbbi kutatásoknak kell tisztáznia. Az 1447. évi rendi országgyűlésen több olyan szlavóniai nemes is részt vett, aki nem volt követ és a bárók rendjébe sem tartozott. Mályusz E.: Rendi társadalom i. m. 79-81. A magyar országgyűlések az erdélyi és a szlavón követek jelenléte miatt sokkal inkább tekinthetők a német birodalmi gyűlés mintájára Reichstagnak, mint Landtagnak, ahogy erre Pálffy Géza a legújabban felhívta a figyelmet. Pálffy G.: Disszertáció i. m. 2008. 27., ill. Uő: Szent István birodalma a Német-római Birodalom határvidékén: A Magyar Királyság és a Német-római Császárság a 16-17. században. Történelmi Szemle 49. (2007: 3.) 327-349. 84 CJH, 1899. 381-382. 85 Kubinyi András: A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagelló-korban. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc. Bp. 1984. 262. 86 1500-tól a Horvátországban és Dalmáciában indított perek is az országbíró hivatalához kerültek legfelső fokon. 1500/6. tc. „A Dalmát-horvát, meg szlavonországi és erdélyi fellebbezett ügyeket az országbíró előtt kell megvitatni." CJH, 1899. 645. 87 1519. III. decretum 22. tc. CJH, 1899. 779. 88 Pálffy Géza: Magyar címerek, zászlók és felségjelvények a Habsburgok dinasztikus-hatalmi reprezentációjában a 16. században. Történelmi Szemle 47. (2005: 3-4.) 258. 89 Jakó Zsigmond szerint „...mindvégig az uralkodó, illetve az országos hatalmi csoportosulások politikai erőviszonyainak pillanatnyi állása döntötte el, hogy végül is ki kerül Erdély élére." Ez a megállapítás igaz Szlavóniára is. Jakó Zs.: Vajdák kinevezése i. m. 74.
