Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
példát, hogy az uralkodó olyan személyt nevezett ki, akinek törzsbirtokai az ország más területén feküdtek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szlavón bán saját familiárisai közül választotta ki a vicebánjait, általában két személyt, akik egyben a zágrábi és a körösi ispáni tisztet is megkapták. Mivel ők voltak a tartomány katonai, közigazgatási vezetői és legtöbbször ők elnököltek a báni törvényszéken, ezért könnyen megállapítható, hogy a szlavóniai nemességnek elméletileg semmilyen lehetősége nem volt beleszólni abba, hogy a tartományi keretek között kik irányítják életét.9 0 A gyakorlat természetesen sok tekintetben más volt, és a báni pecséteket őrző protonotarius kiválasztásának a joga, valamint a vicebán szlavóniai beágyazottsága valójában komoly mozgásteret jelentett a szlavón nemeseknek és rendeknek az általában távollevő bánnal szemben. Maga a báni hatalom sem volt olyan kiterjedt, mint Horvátországban, ami elsősorban a királyi szolgálati birtok (honor) apadásával függött össze.91 A szlavón bán az egykor hatalmas szolgálati birtokok helyett a 15. század végére tisztéből kifolyólag csupán Kőrös várost tarthatta kezében.9 2 Hiába kapta meg a megítélt bírságok kétharmadát a bán,9 3 és húzott saláriumot a királyi kincstártól, hatalmát leginkább a kezében tartott váruradalmak jelentették. 1463 után Mátyás céltudatos birtokpolitikával megszilárdította a hatalmát a tartományban, de az ekkor megszerzett birtokokból nem a báni honor birtokállományát növelte, hanem a hozzá hű nagybirtokosok pozícióit erősítette meg.94 Horvátországitól eltérő helyzetét mutatja az is, hogy állandósult központja sem volt a báni hivatalnak, és ítélkezésének színtere is váltakozott Zágráb és Kőrös városa között, de nem volt ritka, hogy más, kisebb településeken tartsák őket.9 5 Az itt összehívott gyűléseken (particularis congregatio) leggyakrabban csupán íté-90 Még Corvin János idejében, az 1490-es évek közepén is hasztalanul kérték a szlavón rendek, hogy a bán helyi nemesek közül válassza ki helyetteseit. Kukuljevic J.: Jura regni i. m. 230, 232. Kubinyi András szerint ezek az oklevelek éppen a szlavón nemesség erejének növekedését jelzik. Kubinyi András: A megyésispánságok 1490-ben és Corvin János trónörökösödési problémái (Adatok a veszprémi püspök örökös főispánsági joga felfüggesztéséhez). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (1982) 169-180. 91 Engel P.: Archontológia i. m. 16. 92 Érdekes, hogy húsz évvel korábbi munkájában Engel még Zágrábot is báni honornak tudta. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. 1387-1437. (Értekezések a történeti tudományok köréből 83.) Bp. 1977. 203-204. Az biztos, hogy Zágráb szabad királyi város 1505-ben már nem tartozott a bán közvetlen joghatósága alá, mert az uralkodó megtiltotta a szabad beszállásolást nekik. Ivan Krst Tkalcic: Povjestni spomenici slob. kralj. Grada Zagreba priestolnice kraljevine dalmatinsko-hrvatsko-slavonske / Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Svezak treci: Izprave 1500-1526. Zagreb 1896. 38. 1505. márc. 30. 93 Egy példa erre: MOL DL 34617. 94 Medvevár, Nagykemlék és Szentgyörgy uradalma lett a királyé és híveié. Laki Thúz János szerezte meg 12000 forintért Rakonokot és Medvevárát a Weispriach családtól, Ernuszt János pedig Szentgyörgy, Kapronca és Csáktornya birtokokhoz jutott hozzá. Engel Pál. A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században. I—II. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok i. m. 43. 95 1478-ben például a Kőrös megyei Izdencen. Emilij Laszouiski: Zakljucci hrvatskoga sabora u Zdencima od 20. januara 1478. pogledom na obranu Hrvatske od Turaka. Vjesnik 18. (1916) 81-87. Ezenkívül Megyericsén (1474, 1475, 1486, 1490, 1496), Racsán (1414), Rojcsán (1473), Besenyőszentbenedeken (1443) és Jakószerdahelyen (1466) is voltak gyűlések. Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. I. közlemény. Századok 141. (2007: 4.) 875.
