Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
A jogszokások és kiváltságok írásba foglalására a 15. század közepéig nem volt szükség, ám a súlyos belpolitikai válság és az elhúzódó polgárháború7 6 ezt szükségessé tette. Mátyás király ezért 1465-ben megerősítette Szlavónia nemességét azon régi szokásjogaikban (consuetudines), hogy az ítélőmestert ipi^othonotorius), aki Szlavónia bánságának pecsétjét őrizte, a nemesség egyeteme közös akarattal maga válassza, a bánnak bemutassa, és neki átadva a pecsétet, azt Szlavónia választott nemeseinek pecsétjeivel együtt őrizze. Továbbá az oklevelek kiváltásakor csak a felét fizessék annak, amit a királyi kúrián fizetni szokásos, illetve a törvénykezési nyolcadokon (octava) megítélt esküt Szlavónia törvényszékén, a következő nyolcadon tehessék le. A nemeseket pedig — kivéve azokat, akik hűtlenséget követtek el, vagy akik Szlavóniában tisztséget viselnek, vagy a bán alattvalói, vagy akiket a király kivett a bánok bírói hatásköre alól — senki sem idéztethette meg a királyi udvari bíróságokhoz, csak akkor, ha a per Szlavóniában indult meg és azt fellebbezték a királyi kúriába.7 7 Az oklevélből az is kiderül, hogy a szlavón nemesség privilégiumainak nagy része a bíráskodás és adózás7 8 tárgykörébe tartozott, így a horvát kiváltságoknál szűkebb területet ölelt fel. Ez természetesnek tartható, ugyanis ebben a tartományban szintén a Magyarország más területein kialakult vármegyerendszer működött, és a magyar országgyűlésen meghozott törvények cikkelyei voltak hatályosak. Ám Szlavónia egyházszervezeti szempontból is szorosan integrálódott a Magyar Királyságba, hiszen az 1095-ben alapított zágrábi püspökség a kalocsai érsek alá tartozott.7 9 Végül az adókivetésről született határozatok is érvényesek voltak, igaz Horvátországhoz hasonlóan itt is általában csak a felét szedték be a kirótt hadiadónak (dica), és az állami egyenes adót (lucrum camerae) nem telkenként, hanem füstönként szolgáltatták be.80 Mindezek ismeretében Szlavónia a késő középkori berendezkedésében sokkal inkább az erdélyi vajdasággal iregnum Transylvanum vagy regnum Transylvaniae) mutatott hasonlóságot, amire már több évtizede rámutatott Mályusz 76 Az Albert király halála után kitört háborúskodás két évtizedig káoszba taszította a tartományt. 1444 után a Ciliéi família önálló territórium kiépítésén fáradozott, amelybe saját ausztriai törzsbirtokaik mellett Horvátország, Szlavónia és Bosznia egy része is beletartozott volna. Pálosfalvi Tamás-. Cilleiek és Tallóciak: Küzdelem Szlavóniáért (1440-1448). Századok 134. (2000: 1.) 49-66. Mályusz Elemér szerint Ciliéi Ulrik ügy tudott Szlavóniában uralkodni, mint ha törvényesen az államhatalom jogos tulajdonosa lenne. 1440-ben megszerezte magának a királyi főkegyúri jog szlavóniai részét és 1448-ban Varasdot olyan privilégiumokkal látta el, amilyeneket a király is csak kivételes esetekben adományozott. Mályusz E.: Rendi társadalom i. m. 12-13. A Ciliéi Ulrik halála utáni (1456) utáni eseményekre újabban: Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon. Századok 135. (2001: 2.) 428-472. 11 MOL DL 16200. A www.mol.gov.hu honlapon található adatbázisban található regesztát használtuk. Ennek a törvénynek a következő évtizedekben csak nehezen tudtak érvényt szerezni. A szlavón nemesség kérésére a királynak több esetben meg kellett erősítenie, hogy itteni nemest közvetlenül nem lehet a királyi kúria bíróságaihoz megidézni., ill. Kukuljevic, J.: Jura regni i. m. 233-234. (1496), uo. 241-242. (1499) 78 Szlavónia sajátságos adója a nyestbőradó, a marturina volt. Ez alól az idők folyamán mind többen szereztek mentességet. Ezeket Mátyás 1464-ben eltörölte, miközben néhány passzussal korábban garantálta, hogy Szlavóniát — Erdéllyel együtt — régi jogaiban és kiváltságaiban megtartja. 1464. II. decr. 13. tc., 23. tc. CJH, 1899. 351., 355. 79 Egészen 1853-ig, amikor is Zágráb önálló érseki rangra emelkedett. 80 Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Bp. 2003. 54.
