Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075

A 15. század elejére tehát kikristályosodott a szlavón jogi privilégiumok két legsarkosabb eleme, amelyek központjában a báni pecséthasználat állt. Ek­kor kétféle bírói pecsét volt forgalomban, egy kisebb és egy nagyobb. Mindkét pecsét a vicebánoké/ispánoké volt, ők adták tovább a nemesség által választott nótáriusnak, aki nem vihette el a törvényszékről. A kisebb pecsétekkel a vice­bánok/ispánok rendelhettek el tudományvételt, idézést, perhalasztást, vagy ép­pen bírságolhattak, a nagyobbal birtokelidegenítést, valamint elismervényeket (,littere expeditoriae) lehetett kiállítani, ám csak szolgabírókkal együtt. A kiseb­bek egyértelműen az ispáni/vicebáni bírói pecsétek voltak, amelyeket saját ki­adványaikon, illetve az absentibus sigillis formulával ellátott báni okleveleken alkalmaztak. A nagy pecsét viszont egyenlő a sigillum autenticummal vagy sigillum banatusszal. Utóbbit a bán vésette, de leváltásakor, vagy halálakor összetörték, és nem a bán, hanem a bánság pecsétjének tartották. Azaz ezt a pe­csétet csak a szolgabírák egyetértésével lehetett ráfüggeszteni az oklevelekre, ez garantálta a helyi nemesség befolyását a nyolcados törvénykezés során, és ez a nagy pecsét testesítette meg a szlavón nemesség feletti bíró hatalmat. A korábbi helyzeten a 14. század folyamán azonban változás történt. Az autentikus pecséttel már csak az ítéletleveleket látták el, minden a birtokforga­lom és ügyintézés szempontjából fontos oklevelet a vicebáni pecséttel hitelesí­tettek. A tehetős szlavón köznemesi rétegnek tehát az volt a fontos, hogy ezek felett ő diszponáljon, azaz a pecsétek őrének (conservator sigillatus) is nevezett protonotarius személyét ők választhassák meg maguk közül. Ez a 14. század végére sikerült. A másik fontos elem a vicebánokra vonatkozott. Napjainkra vi­lágossá vált, hogy a bánok gyakori távollétei következtében a tartomány legfon­tosabb tisztviselője a bán helyettese volt, aki majdnem mindenben báni hata­lommaljárt el.74 Ez elméletileg rokon vonás a magyarországi vármegyék alispá­ni tisztségeivel, ám azokkal ellentétben a vicebán fej- és jószágvesztő ítéletet hozhatott és privilegiális oklevelet állíthatott ki. Ezért fontos volt biztosítani, hogy a vicebánok Szlavónia legbefolyásosabb nemesei közül kerüljenek ki. Bár a vicebánok választása soha nem lett a rendek kiváltsága, a 15. századra az mégis jogszokássá vált, hogy a tisztségre a bán itteni birtokosok közül válasz­totta ki familiárisát. Ez egyfajta lassú elmozdulás volt a magyarországi várme­gyék alispánjainak kinevezési gyakorlata felé, ahol a nemesség a maga soraiból jelölt (candidatio) négy személyt, akik közül az ispán választhatott (electio). Bár az electio joga itt kimaradt, összefoglalva kijelenthetjük: mind a vicebán he­lyi származása, mind „a báni pecsétek használatának és az őket őrző proto­nótárius, illetve nótárius választásának a joga a szlavón nemesség öntudatának fejlődése szempontjából kulcsfontosságú kérdés" volt a századfordulón, amiben az Anjou-kor végére jelentős engedményeket értek el.7 5 74 Pálosfalvi Tamás szerint a bán a katonai jogköröket megtartotta magának, és a mozgósított szlavón nemességet csak ő vezethette. Pálosfalvi T.: Grebeni Hermanfi i. m. II. 283. Ezt a megállapí­tást árnyalja, hogy Perényi Imre 1512-ben több alkalommal is parancsot adott vicebánjának, Bat­thyány Boldizsárnak, hogy Szlavónia hadinépét tartsa készenlétben vagy éppen vezesse hadba. Ivá­nyi B.: Memorabiliák i. m. 34-35. 75 Pálosfalvi T.\ Grebeni Hermanfi i. m. II. 281., 284-285.

Next

/
Oldalképek
Tartalom