Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Egy különleges magyar tartomány: Szlavónia Szlavóniát (regnum Sclavoniae)6 7 más jellegű, Horvátországnál szorosabb kapcsolat fűzte a Szent Koronához és ezzel együtt a Magyar Királysághoz. Az biztos, hogy a késő középkorban a Varasd, Körös és Zágráb megyéket magába foglaló területnek6 8 valamiféle territoriális különállása volt már korábban is, ám ezek kezdetei körül sok a bizonytalanság.6 9 Mindenesetre az itt lakók önazonosságának alapját egy egységes privilégiumrendszer jelentette, amelyre már a 15. században, mint régi kiváltságukra hivatkoztak. Gyökerei a 13. század második feléig nyúlnak vissza, 1264-ben és 1273-ban is „mos et consuetudo regni Sclavoniae approbata" kifejezéssel említik a tartomány jogi sajátosságát.70 így viszont ráillik az Otto Brunner-féle terminológia Land fogalma, amelynek legfőbb attribútuma a jogi egység (Einheit des Rechts). Ez azonban még nem elégséges ahhoz, hogy államként (Staat) írjuk le, sokkal szerencsésebb a közösség (Genossenschaft) kifejezés rá. A különbséget érzékelteti a korabeli fogalomhasználat is: amíg Horvátország esetében a regnum megjelölés általános volt, addig Szlavónia esetében a ducatus szerepelt leggyakrabban, és csak a következő században lett általános a regnum Sclavonie elnevezés. Ez egyáltalán nem volt véletlen. A szlavón nemesek kiváltságaik jelentős részét ugyanis az Anjou királyok idején kapták. 1325-ben szüntette meg Károly Róbert a báni bíráskodás alóli exemptiókat és ezzel jogilag egységessé tette a tartomány jelentős részét,7 1 Nagy Lajos pedig 1351-ben felmentette a szlavón nemességet a nyestbőradó fizetése alól.7 2 Ugyancsak Lajos királytól eredeztette a szlavón nemesség azt a szokásjogát (consuetudines), hogy az ítélőmestert (prothonotarius), aki Szlavónia bánságának pecsétjét is őrizte, a nemesség egyeteme közös akarattal maga válassza, a bánnak bemutassa, és neki átadva a pecsétet, azt Szlavónia választott nemeseinek pecsétjeivel együtt őrizze.7 3 67 A regnum Sclavoniae nem szlavón királyságot, hanem Tótországot vagy Szlavónországot jelent, ahogy az Erdély esetében is megfigyelhető (regnum Transsilvaniae = Erdélyország): Pálffy G.: Disszertáció i. m. 27. 68 A középkori Szlavónia területére 1. Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. Bp. 1997. 56-59. A királynéi uradalomból a 14. század végén megszülető Verőce megye csak a 15. század végétől számított Szlavóniához, és ekkor is elsősorban adózás tekintetében. Verőce középkori helyzetére 1. Zsoldos Attila-. Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 69 Szlavónia Árpád-kori történetére 1. Zsoldos Attila: Egész Szlavónia bánja. In: Analecta mediaevalia i. Tanulmányok a középkorról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Medievesztika tanszékének kiadványsorozata. Szerk. Neumann Tibor. Piliscsaba 2001. 269-281.; Uő: Az ifjabb király országa. Századok 139. (2005: 2.) 231-261. 70 Idézi Lujo Margetic: Drzavnopravi polozaj Hrvatskeu doba krbavske bitke. In: Krbavska bitka i njezine posljedice. Ured. Dragutin Pavlicevic. Zagreb 1997. 31. 71 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. Bp. 1910. 735. Ezt a kiváltságot Garai Miklós bán 1398. évi okleveléből ismerjük. Idézi és bemutatja Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. II. közlemény. Századok 142. (2008: 2.) 284. 12 1351/12. tc. Fekete-Nagy Antal: Az országos és particuláris nemesség tagozódása a középkorban. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. 166. 73 Timon Á.: Jogtörténet i. m. 730.
