Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
burgban és Linzben folytatott pénzváltást, a jó pénzek Velencébe, sőt az Oszmán Birodalomba irányuló kivitelét; résztémánk esetében pedig az „Aydtgenossenschaft" 1561-, 1562- és 1563-ban vert pénzeit, amelyek 5-8-10%-kal maradtak el a birodalmi normától, illetve az Augsburgba vitt gyenge minőségű pénzek között a svájci 3 krajcárosokat is.4 2 Néhány hónappal később Konstanzban Tiroli Ferdinánd főherceg (1529-1595) mellett a frank, a bajor és a sváb körzetek kijelölt tanácsosai, valamint Zürich, Luzern, illetve Uri kanton egyegy megbízottja értekezett a pénzügyekről és a rossz pénzek — köztük francia és itáliai veretek — forgalmáról.4 3 A 'póltorak' kívánt értékét el nem érő svájci 3 krajcárosok lengyelországi minősítése idejéből, az 1590-es évek végéről és az 1600-as évek elejéről szintén maradtak fenn olyan adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy a svájci váltópénzek egy részének nemesfém-tartalma nem érte el a birodalmi pénzrendeletben előírt szintet.4 4 'Póltorak' néven tehát jogosan sorolták egy részüket a leggyengébb veretek közé az 1600-ban megjelent krakkói kiadványban. Svájc krajcár-övezetében4 5 egyébként tisztában voltak azzal, hogy pénzeik minősége kifogásolható, a pénzrontást egyfelől az ezüst hiányával, másfelől — némi meglepetést keltve a hazai olvasóban — a magyarországi marhakereskedelem pénzigényével magyarázták.4 6 Érdemi javításra a későbbiekben sem került sor. Egy 1608-ban kelt tiroli vélemény szerint az „istentelen" Chur-svájci veretek csak fele annyi ezüstöt tartalmaztak mint a garasok,4 7 illetve a „Tutiche" néven említett lengyel III-as garasok,4 8 ennek ellenére a halli sóért el 42 „Extract Bedenckens ettlicher Kauffleuthe und Münz-Verstendigen zu Nürnberg des Münzwesens halben d.d. 18. Januar 1586." Uo. II. 348-350. 43 „das böß Müntzen der geringen Sorten der halben Pazen, drey Kreizer und andere Fremde auslendische Münz, Costnitz, d.d. 4 Mártii A[nn]o 1586." Uo. II. 354-357. 44 „item 3 kr. so zu Schaffhausen gemünzt, - zu gering, das Stück über 2 Vi kr. nit werth..." Münzprobationstag Augsburg, 27. Sept./7. Oct. Ao. 1597. Uo. III. (Nürnberg 1757.) 106., továbbá 1599 tavaszán Luzern 3 krajcárosa és Chur püspökének 2 batzenese, az év őszén pedig Zug és Luzern, 1600 tavaszán pedig Chur püspökének 3 krajcárosa akadt fenn az ellenőrök rostáján. Uo. III. 130., 137-138., 157. 45 A svájci pénzek egy része német, illetve osztrák mintára készült, és a birodalmi pénzek is jelentős szerepet töltöttek be Svájc pénzforgalmában. Alain Dubois: Une crise monétaire au XVTF siécle: La Suisse pendant les années 1620-1623. Etudes de Lettres (1973) Nr. 4 43. A svájci pénzverés és pénzforgalom regionális különbségeire 1.: Martin Korner. Zum Problem der Währungsvielfalt in der alten Schweiz. In: Münzprägung, Geldumlauf und Wechselkurse - Minting, Monetary Circulation an Exchange Rates. Akten des 8th International Economic History Congress, Section C 7. Budapest 1982. Hrsg. Eddy van Cauwenberghe - Franz Irsigler. Trier 1984. 219-235. 46 „das würde uns sehr beschwerlich und unträglich sein, darzu so haben wir nit minder mit den Ungern ein großen mächtigen Viehekauff und fleischhandel, wann nun daselbst der Münzen halber khein vbrigens gethan werden solte, ..." 1. Dez. 1584. Hirsch, J. Ch.: DRMA. II. 317. 47 „Die Groschen halten meist 8 Loth, die 'Tutiche' 9 Loth und die heillosen Churschweizer nur 4 Loth auf die Mark fein Silber" - azaz Chur említett váltópénze 250%o ezüstöt tartalmazott. Josef Hirn: Die Lange Münze in Tirol und ihre Folgen. Archiv für österreichische Geschichte 104. (1915)12-13. 43 A lengyel III-as garasok — magyarul dutkák — birodalmi forgalmát mind az észak-, mind a dél-német térségben tilalmazták, ületve sikertelenül próbálták kiszorítani e középértékű váltópénzeket a pénzforgalomból. Bruno Dorfmann: Doppelschillinge und Düttchen. Hamburger Beiträge zur Numismatik (1947) 53-73., ill. Buza János: Báthori Gábor dutkája a délnémet pénzforgalomban. Numizmatikai Közlemények LXXXVIII-LXXXIX. (1989-1990) 89-97., továbbá Konrád Schneider:
