Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
kellett fogadni a „kárhozatra méltó" svájci három krajcárosokat.49 Súlyosabb vádat fogalmaztak meg akkor, amikor azt hangoztatták, hogy Tirolból kikerült a jó pénz, sem tallérokat, sem halli jó 3 krajcárosokat nem lehetett az országban találni, és a közember kénytelen volt semmirevaló svájci 3, valamint 2 krajcárosokkal és egyéb külső veretekkel beérni.5 0 Nyilvánvaló, hogy Svájc sem teljes skálájú pénzverése, sem 3 krajcárosainak mennyisége révén nem boríthatta fel Közép-Európa pénzforgalmának egyensúlyát, példája ennek ellenére legalább két szempontból igen tanulságos. Egyfelől megmutatja azt, hogy a pénzei ellen emelt jogos minőségi kifogások hosszabb távon is hatástalanok maradtak, másfelől rávilágít arra, hogy a nemesfémmel nem rendelkező és számottevő kereskedelmi többletet felmutatni nem képes országok, illetve a pénzverési jog birtokában lévő tartományok oly módon kényszerültek rá a pénzrontásra, hogy pénzverésük nyersanyagát kereskedelmi partnereik jó minőségű pénzeiből teremtették elő. Svájccal szemben a szomszédos Tirol sóban, rézben és ezüstben gazdag földnek bizonyult, adott volt a pénzverés nyersanyagául szolgáló ezüst, reze és sója pedig bevételi forrást nyújtott. E háttér ismeretében témánk szempontjából joggal vethető fel a kérdés, Tirolban számottevő volt-e a 3 krajcárosok verése, és ha igen, idővel rontották-e a tiroli 3 krajcárosok minőségét? A jónak mondott halli 3 krajcárosok egyikét szintén a póltorak nevű pénzek közé sorolta az 1600-ban megjelent, idézett krakkói nyomtatvány. Minőségét kifogásolták ugyan, de az első csoportban kapott helyet, azaz azok között a pénzek között, amelyek ezüsttartalma kerekítve 5,6%-kal maradt el a kívánatos szinttől, minősége tehát lényegesen meghaladta a nagyobb számban előforduló svájci 3 krajcárosokét. Tirol, pontosabban a tiroli Hall az osztrák Habsburgok kiemelkedő fontosságú verdéje volt. Gépesítettségét, a vízi energiával működtetett hengeres pénznyomó berendezéseit megcsodálták a kortársak,5 1 nem véletlenül mutatott rá a régebbi történetírás is arra, hogy termelékenysége meghaladta a cseh verdékét.5 2 Hallban egész és fél tallérok mellett, 12, 6, 3, 1 krajcárosokat, illetve 'Vierer' nevű aprópénzt is vertek negyed krajcár értékben. Bár I. Ferdinánd 'Groschen'-nek nevezett 3 krajcárosainak több változata ismert, sem belőlük, sem az egyéb váltópénzekből nem vertek annyit, amennyit — kortársi vélemények szerint — a mindennapok pénzforgalma igényelt.53 A „Dreier"-ként ismert 3 krajcárosok kibocsátása 1577-től vált egyre jelentősebbé, részben azért, mert a napi pénzforgalomban kedvelt pénz volt, Düttchen. In: Von Aktie bis Zoll. Ein historisches Lexikon des Geldes. Hrsg. Michael North. München 1995. 94. 49 Az idegen pénzek forgalma ellen lépve fel írták „ auch beim Haller Salzhandel die Tür öffnen und sogar die bis dahin ganz verpönten Schweizer Dreier nehmen müssen." Hirn, J.: Die Lange Münze i.m. 13. 50 „so daß man weder Taler auch Haller Dreier im Lande findet. An ihrerstatt muß sich der gemeine Mann der 'znichter' Schweizer Dreier und ringen Halbbatzen ... bedienen." Uo. 51 Moser, H. - Tursky, H.: Die Münzstätte Hall i.m. 111-147, ill. passim. 52 „Man sieht, daß man in Hall viel mehr und viel billiger arbeitete als in Böhmen." Hirn, J.: Die Lange Münze i.m. 6. 53 Moser, H. - Tursky, H.: Die Münzstätte Hall i.m. 87-91.
