Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1377 pedig már a koppányi bég küldött szét egy csokorra való hódoltató levelet a régió településeihez. Egy vagy több ilyen küldemény jutott Nádasdy Tamás tiszttartójának, Csányi Ákosnak a kezébe is.148 Kaptak belőle a vártartomány somogyi falvai — Iharos, Csicsó, Szentpál és Udvarhely — Ali szpáhi nevében.149 (Ezek a települések 1570-ben a segesdi náhije részét képezték.) Mórichely lakosságának személyesen Haszán bég (1559-1564?) címzett hódoltató levelet.150 Megjegyzendő, ez az eset arra enged következtetni, hogy a település behódolása esetén már ekkor szandzsákbégi hász-birtok lett volna! Ezeknek a dokumentumoknak mindegyike a települések korábbi hódolására és adófizetésére utal, és a továbbiakban is ezt követeli. A korábbi hódolás Mórichely esetében 1555-1556 között bizonyítható is.151 A település alávetettségének azonban később nincs nyoma sem a koppányi szandzsák 1565. évi tahrír-defterében, sem 1565-ben Szinán bég koppányi hászai között, sem a korabeli rovásadó összeírásokban.152 Az eset így csupán az 1555. évi hadjárat átmeneti fejleménye lehetett. A következő adatunk 1569 júniusából származik, amikor Mórichely határában csaptak össze az oszmán és a magyar csapatok.153 Talán ennek a viadalnak lett az eredménye, hogy 1570-ben a falut már teljesen desertaként tartják számon a keresztény források, benne csupán két új telepítést találunk. Neve mellett azonban még ekkor sem szerepel újra az alávetett státus.154 Innen tehát aligha juthattak könnyen jövedelmükhöz a bégek. Az tehát nem világos, hogy mely közigazgatási keretek közül került 1570-ben a szigetvári szandzsák összeírásába Mórichely. Sokkal könnyebb dolgunk van az okok meghatározásával. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy az 1550-nich es nem volth az emesthe mek az falukath. A vajdath kerdethem ha ikazath nem mond mek ölethem, mikorth basa Kopanba wagon hova megen rablani. Azth monda ezer lowal nem jndul hanem az fejervariakkath is egebeketh oda gujth Komára ju althal [értsd az ormándi mocsáron] Zalath rabola." MOL E 185, Magyar kincstári levéltárak MKA, Archívum familiae Nádasdy, Missiles, Csányi Ákos Nádasdy Tamáshoz Nr. 328. Kiadva: Őze S.; 500 magyar levél i. m. II. 139. A magyar köztudatban ekkor valószínűleg egy Portáról származó pontatlan információ alapján az a tévhit élt, hogy Pécsett ismét Kászim bég ül. Vö. Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok. I. (Monumenta Hungáriáé Historica I.: Diplomataria XXIX.) Bp. 1899. 519.; Szalay Á.: Négyszáz magyar levél i. m. 340.: Nr. CCCXLVIII. Kászim valójában 1559. július 19-én utasítást kapott a temesvári beglerbégi poszt átvételére. Dávid Géza: Kászim vojvoda, bég, pasa. In: Uő: Pasák és bégek i. m. 343. Ugyanez a tévedés jelenik meg Csányi Ákos levelében is. A félreértés magyarázatául az kínálkozik, hogy Pécsett 1559 nyarától egy másik pasa, a korábban vezíri rangot is betöltő, Zvornikból átkerülő Mehmed szolgált a szandzsákbégi poszton. Dávid G: Mohács-Pécs 16. századi bégjei i. m. 71. 148 Ezekre így utalt urának 1559. december 29-én: „ím látja nachákod az török leveleket, mekírtam Kanisára, hogi ezenel rajok ménének, minjástul fiastul, barmostul Kanisára kerkesék." Őze S.: 500 magyar levél i. m. II. 161.: Nr. 341. 149 MOL E 204, Magyar kincstári levéltárak, MKA Missiles 1. csomó. Koppány, 1559. dec. 8. 150 MOL E 211, Magyar kincstári levéltárak, MKA Lymbus II. sorozat, Ujabb rendezés, XL. tétel. 1559. dec. 11. Koppány. Kiadva: Szalay Á.: Négyszáz magyar levél i. m. 358., továbbá Barabás S.: Zrínyi Miklós i. m. I. 520-521. 151 MOL E 158, 53. köt. 152 BOA Tapu 665.; ÖNB Mxt. 600. fol. 52. (MOL Filmtár W 144. tekercs); MOL E 158, 53. köt. 153 Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. Nagykanizsa 1994. 302. 154 MOL E 158, 54. köt. 1570. A település birtokosai Bornemissza Mihály, Ráttky Miklós és más nemesek.
