Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1378 SZ. SIMON ÉVA es évek közepétől — a somogyi várak elveszte miatt Kanizsa előtérbe kerülésétől — egészen 1578/79-ig, Bajcsavár felépítéséig, kiemelkedő szerepe volt a helységnek. Ekkor ugyanis Kanizsa közvetlen előterében a patak keleti oldalán csupán három kis magyar erősség állt: And, Botszentgyörgy és Mórichely.155 Vajon miért pont ezt az — ugyan csak csekély lélekszámú, de — őrséggel vigyázott települést választották a törökök? Gázlót ezen a partszakaszon másutt is találhattak, különösen akkor, ha nem Kanizsát, hanem a mögötte fekvő területeket akarták célba venni. Ott volt például a Dráva-Mura összefolyásánál lévő település, Kakonya. 1568-ban a helyszínen járt Eck zu Salm und Neuburg győri főkapitány (1560-1574) és kísérete megállapította, hogy ha a Mura magas vízállása vissza nem duzzasztja a Kanizsa patakot, azon Kakonyánál egy gyalogos könnyen átgázolhat.156 Időszakos átkelőnek tehát kiválóan alkalmas lett volna. A szigetvári bégek legnyugatibb somogyi javadalmától, Zákánytól pedig még 10 km-re sem feküdt, jóval közelebb volt, mint Mórichely.157 Sőt, Salm 1568-ban még attól is tartott, hogy az elhagyott és körülárkolt kakonyai templomot esetleg megerősítik a törökök. Mégsem történt így. Az 1570. évi összeírásban nem is szerepel a hely, majd csak 1579-ben tűnik fel, bár ekkor is csak nagyon alacsony adóval.158 Ennek több oka is lehetett. Az egyik valószínűleg az, hogy Zákány felől Kakonyán keresztül az út a Muraközben fekvő Kottori felé vezetett.159 1570 körül pedig a Zrínyiek (ekkor György, horvátul Juraj Zrinski) viszonylag jól védett birtokai még veszélyes terepnek számíthattak. A másik, hogy a természeti viszonyok e rövid idő alatt — 1570 és 1579 között — kissé megváltoztak a területen. 1577-ben ugyanis Andreas Kielman von Kielmansegg kanizsai kapitány (1577-1581) elkezdte építtetni a keresztúri gátat, amely mesterségesen alacsony vízállást hozott létre a Kanizsa patak alsó szakaszán, ezzel több, addig nem létező átkelési pontot is teremtve. Ezért értékelődhetett fel ezután az oszmánok számára Kakonya szerepe. 1570-ben azonban még más volt a helyzet. Kakonyához közel a patak túloldalán állt Keresztúr ekkor már ó-olasz bástyás jellegű palánkerődje, ahol 1569 óta további erődítési munkák folytak, ezzel megnehezítve a törökök észrevétlen továbbhaladását. Ráadásul a település közelében a Mura egy régi vízfolyásán áradáskor átfolyt a víz a Kani-155 A legészakabbra lévő And ugyan már régóta hódoltként szerepelt, távol esett a Csurgó-Zákány útvonaltól. Sőt a portyázóknak el kellett volna haladniuk a tőle délre fekvő Botszentgyörgy vára mellett is, amely 1566-ban már kifogott egyszer ostromlóin, és később sem gyengülhetett meg, mert 1575-ben ismét sikertelenül vívták a törökök. {Vándor L.: Kanizsa története i. m. 344.) A következő figyelőhely már az átkelőt vigyázó Mórichely palánkkal körülvett temploma volt. Természetföldrajzi helyzetére 1. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp. 1897. 105. „Poss. Zenthgerd - infra usque fluvium et pontem ubi transiretur... ad Moruchhel. (1352: Zalai okit. I. 515.) A Nagy-Kanizsa felé szomszédos mai szentgyörgyvári pusztával délre a mai somogy megyei móriczhelyi puszta határos." 156 Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. In: Végvár és környezet. Szerk. Petercsák Tivadar - Pető Ernő. (Studia Agriensia 15.) Eger 1995. 166. 157 Az út Csurgó-Iharos-Szentpéter-Liszó-Mórichely állomásokon keresztül, tehát északnak ment Kanizsára. Kakonyát a Csurgó-Gyékényes-Zákány útvonalon lehetett elérni. 158 Bayerische Staatsbibliothek; Cod. Turc. 138. fol. 135.: Nr. 501. A muraközi körzetben lévőként tűnteti fel az összeírás. Adója mindössze 200 akcse. 159 Glaser L.: Dunántúl i. m. 271.
