Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
838 ZSOLDOS ATTILA irányát jelöli ki az a köztudomású tény, mely szerint a király nem csak jogszolgáltatási célból hívhatta egybe a királyi szervienseket, hanem azért is, hogy hadjáratot indítson. 1267 nyarának politikai válsága éppen nem teszi valószínűtlenné ezt a feltételezést, s alátámasztására további körülmények is felhozhatók. Nagyon tanulságos ebből a szempontból szemügyre venni a szeptemberben a király bírótársaiként ítélkező bárók említett listáját. Hiánytalanul megtaláljuk közöttük az 1264-1265. évi háború seregvezéreit: Héder nembéli (kőszegi) Henrik, Kemény fia Lőrinc, Ákos nembéli Ernye épp úgy ott volt az uralkodó mellett Óbudán, mint Béla szlavóniai herceg. A többiek közül ketten — Pál veszprémi püspök és István pozsonyi ispán — a királyné bizalmasai voltak: előbbi kancellárként,240 utóbbi udvarispánként 241 szolgálta Máriát. A hatodik báró, Csák bán zalai ispán, pályaképe annyiban különbözik a többiekétől, hogy — bár Ő is IV Béla régi és számos tisztséget kiérdemelt híve volt — a későbbi ifjabb király stájer hercegsége idején István udvarához tartozott, sőt, Erdélybe is követte urát, ahol 1261-ben vajda és szolnoki ispán is volt, ám feltűnő, hogy ezt követően, éppen akkor tehát, amikor a IV Béla és fia közötti ellentétek kirobbantak, eltűnt István környezetéből, hogy aztán közvetlenül az 1264-1265. évi háború után a zalai ispánság élén szolgálja IV Bélát.242 Nem tudjuk, de talán nem is lényeges, hogy Csák szakítására Istvánnal azért került-e sor, mert hű kívánt maradni királyához, vagy azért, mert valami más okból különbözött össze Istvánnal, az viszont bizonyos, hogy a sorozatos háborúk idején IV Béla oldalán állt. A hat báró előéletének ismeretében joggal gyanakodhatunk arra, hogy az öreg király környezetében ők alkották a „háborús párt"-ot. Egy másik körülmény, mely támogatni látszik azt az elgondolást, hogy valójában IV Béla mozgósítási parancsának engedelmeskedvén gyűltek össze Esztergom mellett a királyi szerviensek, az, hogy István ifjabb király azon oklevelében, mely az 1267. évi válsággal kapcsolatos katonai előkészületeiről tanúskodik, történetesen éppen a Nógrád megyei Hollókő védelmének megerősítéséről esik szó, ami IV Béla hadainak Esztergom melletti gyülekezésére gondolva, nagyon is indokolt lépésnek tűnik. A mozgósítás feltételezése mellett szólhat végezetül IV Béla egy július 15-én kelt oklevelének utalása. Az okmány egy birtokügyben kötött egyezség végrehajtására augusztus 30-át {quarto die post octavas Sancti Regis) szabta határidőként meg, majd mégis megjegyzi, hogy abban az esetben, ha a felek ezt „az ország valamely ügye miatt" mégsem tudnák betartani, akkor október 20-át jelöli meg új időpontként (si notato die post octavas Sancti Regis partes propter aliqua négocia regni non possent procedere in premissis, extunc uicesimo secundo die Sancti Michaelis procedere poterunt in premissis).243 A sejtelmes megfogalmazásra aligha lett volna szükség, ha „az ország valamely ügye" 240 1263.: CD TV/3. 174.; 1264: MES I. 517.; 1265: MES I. 530.; (1266-1269 k.?): CD IV/3. 79.; 1266: ÁÚO VIII. 149., CD K/7. 675.; (1267): UB I. 332., 337., ÁÚO VIII. 156., ÁÚO VIII. 179.; 1269: CD TV/3. 505. 241 Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 98. 242 Pályafutására 1. Tóth Melinda: Buzád-nemzetségbeli Csák soproni ispán (1246-1254). Soproni Szemle 30. (1976) 195-198. 243 (1267): UB I. 333., keltére és a „Damus pro memoria" kezdetű oklevél királyi kiadvány voltára 1. RA 1526. sz.
