Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 835 mégis csak két pecséttartó hártyaszalag függ, amint az az eredeti példány szemrevételezéséből kiderül.219 A pecsétek ugyan ma már hiányoznak, mégsem nehéz kitalálni, kiknek a pecsétjei függhettek az oklevélen, hiszen a törvény kiadása körüli időben IV Béla szeptember 7-én Óbudán tartózkodva bocsátotta ki azt a már említett oklevelét, melyben hivatkozik a dekrétumra,220 s minden bizonnyal még szeptember 15-én (in octavis nativitatis Beate Marie virginis) is Óbudán volt, ahol báróival, Henrik szlavón bánnal, Lőrinc nádor somogyi ispánnal, Pál veszprémi püspök királynéi kancellárral, Ernye bán országbíró vasi ispánnal, Csák bán zalai ispánnal, István királynéi udvarispán pozsonyi ispánnal együtt ítélkezett egy ügyben.221 Szerfelett valószínű, hogy IV Béla egy másik, szintén 1267-ben, de a napi kelet megjelölése nélkül kibocsátott ítéletlevelének kiadására is ugyanez idő tájt került sor, ebben ugyanis a király bírótársainak listája tökéletes mása az előző oklevélben olvashatóval, az egyetlen különbséget az jelenti, hogy ez utóbbiban Béla szlavóniai herceg neve is felbukkan az ítélet meghozatalakor jelen voltak között.222 IV Béla ifjabb fia, Béla herceg tartózkodott tehát apja mellett az 1267. évi törvény kibocsátásának idején, így bizonyosra vehető, hogy a dekrétum szövegét tartalmazó oklevélen kettejük pecsétje függött. Végezetül a fenti következtetés megerősítése ismerhető fel abban a körülményben is, hogy, amikor 1268-baii az előző évi dekrétum egyik rendelkezésének megfelelően megindultak a királyi és királynéi népek által elfoglalt nemesi birtokok visszaadása érdekében a vizsgálatok, az eljárásokat lefolytató bizottságok többnyire IV Béla utasítására hivatkoztak okleveleikben,223 találunk azonban két olyat is az okmányok sorozatában, amelyek az uralkodó és Béla szlavóniai herceg döntését jelölik meg tevékenységük alapjául,224 István ifjabb király bármiféle szerepéről a birtokvizsgálatokat illetően azonban szó sem esik. Kérdés mármost, hogy mindezek ellenére miként kerülhetett akkor István ifjabb király neve a dekrétum kiadói közé. Magyarázatként három megoldás is felmerülhet. Elképzelhető, hogy utólag István ifjabb király maga is kinyilvánította hozzájárulását a dekrétum rendelkezéseihez, s a szöveget fenntartó oklevél kiállítására ezt követően, de még 1267-ben került sor. Emellett szólhat, hogy a törvény szövegében István 1257 és 1270 közötti években használt címei közül az a változat szerepel, amellyel 1267. évi okleveleiben találkozunk.225 Ebben az esetben azonban megmagyarázhatatlan lenne István pecsétjének hiánya. Egy másik lehetőséget jelent annak felvetése, hogy IV Béla önkényesen, István tudta nélkül foglalta bele a törvénybe az ifjabb király nevét. A 219 DL 622., fotóját 1. e cikk mellékletében, hasonmását közölte Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában 1038-1301. (A magyar nemzet története II. Szerk. Szilágyi Sándor.) Bp. 1896. (az 526. és az 527. oldalak között). 220 (1267): ÁÚO VIII. 19-20., keltére L RA 1531. sz. 221 1267: UB I. 337-338. 222 1267: ÁÚO III. 156-158. - A két oklevél egyidejű kibocsátását feltételezte már Szűcs Jenő is, 1. Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i. m. 343. (8. sz. jegyz.). 223 1268: ÁÚO VIII. 210., DL 42 380., HO VIII. 115., ÁÚO VIII. 206., ÁÚO III. 184., 186., 188., 190., HO VII. 114. 224 1268: CDCr V 481. és ÁÚO VIII. 208. (ez utóbbi hibás olvasatával szemben 1. az eredeti példányt: DL 40 076.). 225 Szentpétery /.: V István ifjabb királysága i. m. 84-85.
